Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Előszó Túry Ferenc kötetéhez

Kunt Ernő és

Wildmann Márta emlékének

Jó dolog esetleírást olvasgatni. Ülni a fotelben, ráhangolódni az elbeszélésre, ott lenni a terápián. A pszichoanalízis, a pszichoterápiák korai időszakában természetes volt, hogy betekinthettünk a „mesterek” munkájába. Manapság az esetleírás hiánycikknek mondható.

Egy esetleírás kockázatos vállalkozás. Freud klasszikus eseteit azóta százával boncolgatták, könyvtárakat töltenek meg a jó- vagy éppen rosszindulatú másodelemzések, s elsikkad annak keresése, hogyan gondolkozik, működik, mi mozgatja az esetet közreadó terapeutát.

Elméletet szakkönyvekből érdemes tanulni; a lélek működését irodalmi, művészeti alkotásokból. A terápiás gyakorlat átadásának pedig az esettanulmány és az esetmegbeszélés a legfontosabb eszköze. Sajnos, a terapeuta-vizsgáktól eltekintve az esettanulmány a szakirodalomban háttérbe szorult. Különösen az a típusa, amely elakadásaival, örömével, kínjával együtt engedi láttatni a terapeutát. Reményt ad, hogy a pszichoterápiás kutatásokban kezdi visszanyerni méltó helyét egy-egy terápiás folyamat egyedi feldolgozása, s visszatér az írni hajlandó szakmabéliek esetbemutatási kedve, mersze.

A hagyományos, orvosi esetbemutatás eltávolító, objektivitást sugalló. Egy valódi pszichoterápiás esetleírásnál ahhoz is közelebb kerülünk, hogyan dolgozik, érez, gondolkodik a terapeuta. A pszichoterápiás esetleírás magában foglalja a pszichés tényeket. Szubjektív, ezért kockázatos: a (szakmai) személyiség feltárulkozásával jár. Túry Ferencet idézem A kis gömböc című tanulmányból: „Az esetismertetés hangneme elüt a szokványostól, ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a terápia során felbukkanó mélységek még a történet leírásakor is jelentős érzelmi megterhelést jelentenek a terapeuta számára – védekezésről van szó, s a humoros(nak szánt) asszociációk talán a terápiás munka egyik eszközéül is használhatók és ajánlhatók.”

A hazai szakirodalomban nem nagyon találkozunk olyan szerzővel, aki ilyen rendszerességgel számol be munkájáról, mint Túry Ferenc. A kötet közel két évtizedet ölel át: az első írás egy 1991-es előadás, az utolsó 2009-ben jelent meg. Az esetismertetések sorozata – több, mint egy tucat tanulmány – arra csábítja az olvasót, hogy keresse: változik-e, s ha igen, hogyan változik a szerző munkamódja, szemlélete. Az írások egy része munkatársaival közösen készült, jelezve, hogy sokszor teamben dolgozik. Ezért pontosabb úgy kérdezni, hogy változott-e Túry és csapata szemléletmódja, terápiás viselkedése e két évtized során.

Túry esetleírásai alapján munkamódját jellemzik a gyors, intuitív technikai váltások; nagyfokú érzékenysége a páciens szenvedésére; önmaga használata; rendhagyó megoldások keresése, rendhagyó helyzetek elfogadása. Átüt a művész, a kreatív terapeuta, annak őszinte vállalásával, hogy ez a megközelítés csapdát is rejthet. Címadásban, a lényeg megragadásában bátran használ humoros fordulatot. Tandem-hipnózis: kétszer négykezes bulimiás ikerpárral – szól a cím. A terápiás elrendezés száraz megfogalmazásban így hangzana: párhuzamosan egyéni terápiát folytattunk az ikerpár mindkét tagjával. Emellett közös hipnózis üléseket tartottunk. Mindez az osztályos terápiás rezsimben zajlott. Túrynál: „Közösen végeztük a hipnózisokat is, mindkét terapeutával. Így tandem-hipnózis volt, mégpedig két páros, a betegek és a terapeuták párosa – mondhatjuk, hogy kétszer négykezest játszottunk.”

Felsorolni is sok, hányféle technikát ötvöz a szerző terápiáiban: hipnózis, relaxálás, értelmezés – pszichodinamikai megértés, viselkedésterápiás beavatkozás, tanács, feladatok, transzcendencia, a lét kérdései; családterápia. Forma szerint kötött ülésszámú rövidterápia, kötetlen ülésszámú rövidterápia, családterápia, csoportterápia egyaránt része eszköztárának. Eklektikus megoldásaiban integrativitásra törekszik, ami nagyban következik az osztályos gyakorlatból: „A súlyos betegek intézeti kezelésében a specializált osztályokon, evészavar-klinikákon általában integratív megközelítés használatos, amelyben ötvözik az egyéni és családterápiát, a testorientált terápiákat és egyéb csoportterápiákat is.” (A családterápia szerepe az extrém súlyos anorexia nervosa kezelésében)

Munkatársaival új elemet, elméletileg is megalapozott technikát emel be, a családlátogatást. „Csupán rövid, fél-egyórás látogatást tervezünk, amelynek során megbeszéljük a legutóbbi ülés óta végzett feladatokat, változásokat is. Ezt a találkozást is terápiás ülésnek tartjuk, ami inkább speciális konzultációt jelent ebben a helyzetben. A látogatás során attitűdünket a segítő kíváncsiság jellemzi.” (Családlátogatás evészavarban szenvedőknél – környezetpszichológiai megfontolások)

Bemutatja megoldásainak, intuitív lépéseinek dilemmáit, így a családlátogatás kritikus kérdéseit, vagy az imaginációval kombinált családi hipnózis beépítésének hátulütőit (Határok és tévelygések).

A munkatársaival közösen írt tanulmányok inkább „orvosiak”, fegyelmezettek, zártak. Mintha a terapeuta önmegmutatásába nem akarná belesodorni a munkatársakat. Igazán izgalmasak az egyedül készített esetbemutatások, ahol láthatjuk, hogyan „használja” magát Túry. Egy példa: „Ezen az ülésen kezdtem tudatosan vállalni az apaszerepet a terápiában, vigyázva a keretekre, határokra. A gyilkos és a terapeuta szerepe után világossá vált számomra, hogy átmenetileg apaként kell működnöm. Szerepem körülhatárolhatóbbá vált, én is átlendültem a holtponton. Nem esett például nehezemre kedvesen letolni Violát a fóliázásért.” (Határok és tévelygések) Megengedi magának az öniróniát is: „Mindenesetre a terápia legnagyobb eredménye az volt, hogy közben az én testsúlyom nem változott...” (A kis gömböc)

Túry fő témája – ez nem meglepetés a munkásságát valamennyire is ismerő olvasónak – az evészavar különböző formái, az evészavar mögöttes pszichológiai világának változatossága; a problémák hálózata családtagokon át. A kötet közepe táján megjelennek a testépítők (Inverz anorexia nervosa), a mai kor szemünk előtt kibontakozó új torzulásai. Új téma az evészavarok mellett kényszerbetegségben a családterápiás lehetőségek megvizsgálása. Valamennyire idegen a többi tanulmány között. Inkább egy szakmai összegző kitekintés, de mutatja a szerző érdeklődésének széles körét.

Túry Ferenc az esetolvasás örömét nyújtja. Ki-ki csemegézhet. Nekem a Roma saga – egy nagycsaládos történet: 13 családtag, 13 év a kedvencem. Ebben a tanulmányban a rendhagyó Túryhoz képest is rendhagyó történettel? világgal? találkozunk. Megtalálható benne minden, ami izgalmassá teszi ezt a szakmát, s megtalálható benne a szerző határtalan elkötelezettsége, vállalkozó kedve. Nem véletlen, hogy az írás elején saját pályáját is összefoglalja.

Szerkezetileg paradoxon, hogy a lezáró írás (Válogatott hányattatásaim a hipnoterápiás gyakorlatból) pályája korai szakaszából származik. Botlásait, kritikus tévesztéseit mutatja, amikor egész pályaválasztását megkérdőjelezi. A feloldást talán az az üzenet hordozza, hogy mindegy, ki hol tart a pályáján, nem szabad elveszítenie kritikusságát, meg kell őrizni szerénységét. Azt írja: „Úgy tűnik, 1992. május 8-án 11 óra 20 perckor újra csak azt állapíthatjuk meg: ez egy nehéz pálya.”

Nekem úgy tűnik, 2010. május 6-án, este 6 óra 10 perckor újra csak azt állapíthatjuk meg: ez egy nehéz – de nagyon izgalmas – pálya.

Szőnyi Gábor

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero