Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

9. A szelíd óriás: inverz anorexiás (izomdiszmorfiás) fiatalember

Az anorexia nervosa jellegzetesen női betegség, a nők mintegy tízszer gyakrabban betegszenek meg benne. Ugyanez vonatkozik a bulimia nervosára is. Mindkét klasszikus evészavar-típusban alaptünet a testképzavar: a nők veszélyesen lefogyva is kövérnek tartják magukat – ez a BNO-10 és a DSM-IV rendszerében is így van (WHO, 1992; American Psychiatric Association, 1994). Az evészavarok jellegzetesen női túlsúlyában fontos szerepet tulajdonítanak a kulturális tényezőknek, a karcsúságideálnak, mely nagy kulturális nyomást fejt ki a nőkre.

Az evészavarok patomorfózisa meglehetősen gyors, az altípusok megoszlása szinte évtizedenként változik (Lacey, 1991). Egészen az utóbbi időkig azonban főleg a nők zavaráról lehetett olvasni. Pope és mtsai 1993-ban hívták fel a figyelmet először arra, hogy fiatal – különösen body buildinget űző, testépítő – férfiak között gyakori az anorexia fordítottjának megfelelő zavar, amely anabolikus szteroidok szedésével jár, annak minden mellékhatásával és veszélyével együtt. Ezek a férfiak igen izmos testük ellenére is soványnak és kicsinek tartják magukat, s mindent megtesznek, hogy még izmosabbak és nagyobbak legyenek. Nyáron is vastag melegítőben vagy dzsekiben járnak, nem mutatkoznak strandon, mert félnek, hogy kinevetik őket soványságuk miatt. Mint az anorexiásokat, őket sem győzi meg a tükörbeli látványuk, de testképzavaruk fordított, izmosan is soványnak látják magukat. Az új kórkép neve inverz anorexia nervosa lett, később izomdiszmorfiának nevezték el, de „bigarexia nervosa” néven is emlegetik (Pope és Hudson, 1996). Az anorexia és az inverz anorexia főbb tüneteinek összevetése:

anorexiában női túlsúly van, az inverz anorexia férfiakra jellemző;
anorexiában veszélyes testsúlyhiány, inverz anorexiában súlytöbblet, izmos testalkat észlelhető;
anorexiában súlyfóbia, inverz anorexiában soványságfóbia áll fenn;
anorexiában a karcsúságideál vezet testképzavarhoz, inverz anorexiában az atlétaideál;
anorexiában demonstratív a viselkedés, inverz anorexiában rejtőzködő;
anorexiában hashajtó-, vagy fogyasztószer-abúzus van, inverz anorexiában anabolikus szteroidokkal való visszaélés.

Később Pope és Katz (1994) 156 testépítő egyén között 16-ban (10%) talált inverz anorexiát, mindannyian anabolikus szteroidokat szedtek. Az ismertetett betegek közül az egyik 19 éves férfiról kiderült, hogy 17 éves korában anorexiában szenvedett és 41-kg-ra fogyott 169 cm-es testmagasság mellett. Átmenetileg hipomániás és hiperaktív lett, ekkor súlyemelésbe fogott és anabolikus szteroidok szedését kezdte el, majd fokozatosan 85 kg-ra hízott. Igen izmos alkata ellenére hetekig nem mozdult ki otthonról, mert félt, hogy túlságosan kicsinek tartják. Egy másik beteg 23 éves korától edzett intenzíven és kezdett anabolikus szteroidokat szedni, s 25 éves korára 185 cm-es testmagasság mellett 121 kg-ra hízott, 51 cm-es kerületű felkarmérettel. Ennek ellenére túl kicsinek tartotta magát, nagy melegben is melegítőben, pulóverben járt.

Saját evészavarrészlegünk járóbeteg-rendelésén találkoztunk egy hasonló zavarban szenvedő fiatalemberrel, az ő esettörténetét foglaljuk össze röviden a következőkben.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero