Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Esetismertetés

Öcsit, a 21 éves fiatalembert édesanyja hozta ambulanciánkra, mert idegen helyen, tömegben nem beszél, otthonról nem mozdul ki egyedül. Csak a nagymamához tudott elmenni, oda is csak biciklivel, hogy útközben ne kelljen az embereknek köszönnie sem. Szorongásos tünetei az általános iskolában ritkán, a gimnáziumban pedig főleg a 4. osztályban jelentkeztek. Nem tudott megszólalni, hiába tudta az anyagot. A szóbeli érettségit is így hagyta ki. 15 évesen 195 cm és 80 kg volt. Nagyon soványnak érezte magát, body buildingezni kezdett. Ha pénze engedte, izomfejlesztő tápszereket is szedett, így egy hónapon át anabolikus szteroidot is. Terápiájára édesanyja és nála 40 cm-rel alacsonyabb, vékony barátnője kedvéért jött.

Testalkatát tekintve kifejezetten óriásnak mondható, magassága 205 cm, testsúlya pedig 130 kg (testtömeg-index: 30,9 – a normális tartomány 20–25). Mondandóját halk és hadaró beszédmódja miatt nehezen lehetett érteni. Szociális fóbiára utaló tüneteiben szeretett volna javulást elérni, de leginkább magasabb szeretett volna lenni és „kigyúrtabb” alakra vágyott. Szeretne 30 kg-mal súlyosabb, és 20–30 cm-rel magasabb (!) lenni. Bár mostani testméretei mellett zavaró volt számára, hogy megbámulják, összesúgnak mögötte magassága miatt, ennek ellenére kicsinek érezte magát. Amikor kidobóemberként akarták foglalkoztatni, félénksége miatt nem vállalta a munkát. Majdani óriás létének az lenne az előnye, hogy megbámulnák, tisztelnék, félnének tőle, s még talán egy testépítő versenyre is elmehetne.

Domináns édesanyjával szoros kötelékben van, a családban anyja döntötte el a lényeges kérdéseket. Apja „papucsférj”, csendes, semmibe nem szól bele, olykor italozik. Nővére az anyjával való autonómia-konfliktusok miatt szintén pszichoterápiás segítséget kért. Barátnőjétől minden téren függ, ahogyan fogalmazott, 98%-ban az történik, amit a barátnője szeretne, mert nem meri vállalni a vitához szükséges ellenállást. Beceneve a családban Öcsi, barátai között Pici.

Terápiája három részből tevődött össze: farmakoterápia, egyéni pszichoterápia és csoportterápia. Szociális fóbiája miatt antidepresszívumot (paroxetin) és anxiolitikumot (alprazolam) kapott. Emellett egyéni pszichoterápiát kezdtünk, amelyben kezdetben a viselkedésterápiás elemek domináltak. Tünetei fokozatosan csökkentek, jobban tudott közlekedni, egyedül intézett hivatali teendőket, embereket szólított meg stb. Testképzavara miatt bevontuk az evési zavarban szenvedő betegek szabad interakciós csoportjába, ahol egyre nyitottabb és közlékenyebb lett. Barátnőjének viszont a csoportterápia – ahol több fiatal lány mellett ő volt az egy szem fiú – nem tetszett. Ő eredményesnek érezte a kezelést, tünetei csökkentével viszont a barátnője kérésére felfüggesztette a terápiát. Ehhez az is hozzájárult, hogy édesanyja a tüneti javulás időszakában zsörtölődni kezdett, hogy nem tudja tovább fizetni a bejárás buszköltségeit (20 km távolságban lakik mindössze). A terápia megszakítása után három hónappal leszázalékolás céljából kért vizsgálati leletet, ezt főleg anyja kívánságára akarja.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero