Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Esetismertetés

Péter 16 éves korában, 2006 februárjában jelentkezett vizsgálatra szülei nyomására, az ő kíséretükben. Gimnazista volt, 10. osztályos. Szülei diplomások, apjának második házasságából született. Édestestvére nincs, apja első házasságából van egy 28 éves fiú féltestvére. Apjával volt szorosabb kapcsolatban, mert anyja sokat dolgozott. Az általános iskolában sokszor csúfolták osztálytársai, ő volt a legalacsonyabb az osztályban. Amikor érdeklődni kezdett a lányok iránt, többen kikosarazták, bár barátságos és vidám természete miatt kedvelték őt. Ezért testedzésbe fogott 13 éves korában. Úgy gondolta, ha jól fog kinézni, „bomlani” fognak utána a lányok. Amint mondta, a külsejével való intenzív törődés a szerelmi kudarcoknak volt köszönhető.

Evéssel kapcsolatos problémái egy évvel jelentkezése előtt, 15 éves korában kezdődtek. A korábbi 53 kg-os testsúlyáról 45 kg-ra lefogyott, ekkor testmagassága 160 cm-es volt (testtömegindex [BMI]: 17,6). Kövérnek tartotta magát, félt, hogy elhízik. Ez az állapot tehát anorexia nervosának felelt meg. Szülei pszichiáterhez vitték, fluvoxamint kapott (este 150 mg). Néhány hónap után testsúlya emelkedni kezdett, s ekkor kezdett erősen érdeklődni az ételek minősége iránt. Furcsa étkezési szokásai jelentkeztek. Kezdetben csak arra ügyelt, hogy megadott időpontokban egyen, majd az étel minősége is egyre fontosabb lett, kerülni kezdte a zsírt, mint a háj kialakulásáért felelős tápanyagot, „zsíriszonya” lett. Akkurátusan vigyázott arra, mit eszik. Az ételeket gondosan megválogatta, ő készítette magának a speciális összetételű, zsírmentes étrendet, az összetevőket mérlegen méricskélte. Szigorúan három óránként evett, s ha nem tudta akkor elfogyasztani ételét, amikorra megtervezte, feszült lett. Vacsora után még tett egy kimerítő sétát, s ha ez elmaradt valamilyen okból, feszültté vált. Az eddig is űzött otthoni testedzésen túl edzőterembe kezdett járni, mert nem akarta, hogy a teste zsíros legyen. Sokat edzett, otthon is igen sok fekvőtámaszt csinált. Szigorú menetrendje miatt társaitól eléggé elszakadt, leginkább túlhajtott szokásainak élt. Szüleivel is megromlott az addig jó kapcsolata, mert kritizálták evési szokásai miatt.

Az első interjú alkalmával izmos testalkata feltűnő volt, testmagassága 165 cm, testsúlya 55 kg (BMI: 20,2). Egyéni pszichoterápiában állapodtunk meg, heti találkozásokkal, előreláthatólag 20 ülésben. Az első üléseken a tünet csökkentésére koncentrálva az étrend befolyásolására kognitív-viselkedésterápiás alapú önsegítő kalauzt kapott (Cooper: Farkaséhség című kötetét), amelynek elemeit – bár a könyv bulimiásoknak íródott – fel lehetett használni az étkezési rend átalakításában. A méricskélés csökkentését és az étkezések közötti szigorú időtartam rugalmas változtatását tűztük ki célul. Fokozatosan csökkenteni tudta a tüneti viselkedést, bár a kényszercselekvések késztetései miatt feszült volt.

Az ötödik üléstől kilenc alkalommal relaxációs hipnózisokra került sor. Ennek során a pozitív testi élmények átélése és az önkontroll fokozása volt a fókuszban. A fluvoxamint eddigi eredménytelensége miatt kihagytuk. A merev étrend szigora csökkent, a méricskélés is jelentősen mérséklődött. Új jelenségként a 15. ülés során arról számolt be, hogy napi 6–7 órát is internetezik. Főleg cseveg, testépítőkkel tart kapcsolatot, és az izomfejlesztésről szóló szakmai anyagokat olvas. Ezután ennek csökkentése volt a terápia fókuszában. Tünetnapló írásával ellenőrizve csökkentette az internetezéssel töltött idő mennyiségét. Az internetezés számára kapcsolati pótlékot jelentett. A pszichodinamika feltárásakor kiderült, hogy a lányokkal szembeni kudarcérzéseit először a testének az átalakításába fordította át, majd az élő kapcsolatot pótló internetezés következett. A további néhány ülésen inkább pszichodinamikus fókuszú terápiás munka folyt.

Néhány ülés után az internetezés napi mennyisége 1,5–2 órára csökkent. Örömmel újságolta, hogy megismerkedett egy lánnyal. Ebből aztán nem alakult ki tartós kapcsolat, azonban bízott benne, hogy majd talál partnert. A testépítést folytatta, testsúlya az edzések során emelkedett, 70 kg lett (BMI: 25,7). Nem foglalkozott azonban kényszeresen a testedzéssel, a test zsírtartalmával sem. Ha néha kimaradt egy-egy edzés, nem zavarta. Az internetes csevegés napi 20 percre csökkent, szakmai dolgokat még egy-két órát olvas.

Tünetei fokozatosan alábbhagytak. Az ételeket már nem méricskélte, időben rugalmas határok között tudott étkezni. A napi internetezés nem zavarta, főleg a tanulmányaival kapcsolatos használatra korlátozódott, ritkán még csevegésre is használta. Hetente háromszor járt edzőterembe. Hiányzik neki a partnerkapcsolat, de nem szomorkodott emiatt, bízott benne, hogy előbb-utóbb talál magának társat. Nyitott a lányok felé, közvetlenebbül tud velük kommunikálni. A terápiát 10 hónap, 23 ülés után fejeztük be. Félév után szüleivel keresett fel utánkövetés céljából. Továbbra is jól volt, tünetei nem voltak, egészségesnek tartotta magát, szülei is elégedettek.

Összefoglalásképpen: a bemutatott pszichoterápiás folyamat integratív jellegű volt, amelyben főleg kognitív terápiás elemek voltak, részben hipnózisban alkalmazva. A pszichodinamika feltárása is lényeges volt, e téren a szexualitás iránti érdeklődésének a megjelenése, majd a partnerkapcsolatok terén átélt frusztrációk játszottak fontos szerepet. Figyelme a jobbnak tartott külső elérésre érdekében saját teste felé fordult, kezdetben testedzéssel, majd a fejlődés aszketikus gátlásával, később speciális fókusszal a testizomzat összetétele felé. A terápia folyamán megjelent a másik nemmel való harmonikus kapcsolat kialakításának a lehetősége is. Ez a pozitív irányú változás egyik tényezője volt.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero