Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok


Bevezetés

A pszichoterápia, s ezen belül az evészavarok pszichoterápiája sok nehézséggel jár. Fokozódik az érdeklődés a pszichoszomatikus zavarok e kitüntetett területe iránt, s a napi gyakorlat néha komoly igénybevételnek teszi ki a terapeutákat. A jelen kötet azokat az esetismertetéseimet tartalmazza, amelyek az elmúlt húsz év során már megjelentek különböző hazai szaklapok vagy belső kiadványok hasábjain. Többségük különböző evészavarokban szenvedő betegek egyéni vagy családterápiáját mutatja be, néhányuk pedig más problémakört érint. A régebbi közlemények egyes részletei ma már furcsán hathatnak, hiszen sok minden megváltozott a pszichoterápiás kultúrában, vagy a pszichoszomatikus kórképekben két évtized alatt (például az evészavarokat ma már a bulvársajtó is rendszeresen tálalja). Az esetek leírása egyenetlen, néha rövid ismertetést talál az olvasó (ha például egy-egy érdekes altípusról van szó, nem pedig a pszichoterápiás folyamaton van a hangsúly). Abban a tekintetben is nagy különbségek vannak, hogy milyen az aránya a magyarázó elméleti háttérnek. Ha újdonságról volt szó valamilyen értelemben, akkor az elméleti rész nagyobb teret kapott az esetek leírása mellett.
Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Néhány esetleírás egy-egy evészavartípus első hazai közlése. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok.
Az első néhány eset egyéni terápia volt, majd családterápiás történetek következnek. Ezután két újabb testképzavar első leírását találja az olvasó, majd más kórképekkel kapcsolatos tapasztalatok kerülnek sorra. Mindegyik leírás valamilyen speciális szempontot illusztrál, egy-egy érdekes, új altípust, szokatlan terápiás technikát. A korábban már megjelent írások némi aktualizálással kerültek a kötetbe.
Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk.
A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat – ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban – tizenharmadikként, ráadásként – található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland. Ide kívánkozik egy anekdota a jeles pécsi tudósról, Grastyán Endréről. Róla mesélték, hogy még az „átkosban” röviddel zárás előtt ment be egy boltba, amit a takarítónő éppen felmosott, és meglehetősen durván szólt az érkező vendéghez, miért ilyen későn jön. Grastyán azt kérdezte tőle: nem ismer meg? A takarítónő meglepődött: nem. Mire Grastyán: én vagyok a vevő!
A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat.
A kötetet Kunt Ernő és Wildmann Márta emlékének szentelem. Kunt Ernő a magyar kulturális antropológia emblematikus alakja volt. Sokat jelentett a pszichoterápiás tevékenység kulturális beágyazottságát szem előtt tartó kritikussága – hiánya másfél évtized után is pótolhatatlan. Wildmann Márta kitűnő terapeuta-társam és gyakori szerzőtársam volt – sajnos, ő sincs már közöttünk.
Az összeállítást elsősorban kezdő terapeutáknak ajánlom, alázattal szélesítsék terápiás ismereteiket.
A leírt terápiákban az egyéni terápiák során a szerző volt a terapeuta. Ha másodszerzős a közlemény, a szerzőtárs általában az irodalmi adatok feldolgozásában segített. A családterápiás leírásokban koterápiás helyzet is adódott, a szerzőtársaktól engedélyt kértem a közlésre. Őket az alábbi összefoglalás mutatja be a pontos hivatkozási adatokkal, a fejezetek elején a családlátogatási fejezet kivételével nem szerepelnek a szerzők (itt azért tettünk kivételt, mert az elméleti összefoglalóban kifejezetten nagy szerepük volt a társszerzőknek).
A kötetben szereplő nevek álnevek. Az esetismertetések közlésébe a betegek, illetve szüleik beleegyeztek.
 
Az egyes esetismertetések eredeti forrásai:
1. Mi van a háj mögött? A „kis gömböc” története
Túry F. (1996): Mi van a háj mögött? A „kis gömböc” története. Pszichoterápia 7:389–392.
Előadás formájában elhangzott a III. Magyar Hipnózis Találkozón, Debrecen, 1991.5.24.
 
2. Zenészfiú éjszakai bulimiával
Túry F., Szabó P. (1991): Bulimia nervosa: hipnoterápiás lehetőségek. Psychiatria Hungarica 6:61–68.
 
3. Hipnoterápia éjszakai falászavarban
Túry F. (1993): Adatok az evészavarok disszociációs hipotéziséhez. Szenvedélybetegségek 1:119–122.
 
4. Modern éhezőművészek
Túry F., Wildmann M., László Zs. (1997): Modern éhezőművészek: az anorexia nervosa egyik altípusa? Szenvedélybetegségek 5:260–263.
 
5. Családterápia extrém súlyos anorexiában
Túry F., Wildmann M. (2006): A családterápia szerepe az extrém súlyos anorexia nervosa kezelésében. Esetismertetés. Orvosi Hetilap 147:517–520.
 
6. Határok és tévelygések: családhipnózis bulimiában
Túry F. (1994): Családhipnózis. Hipno-Info 17:37–38.
Előadás formájában elhangzott a VI. Magyar Hipnózis Találkozón, Miskolc, 1994.6.3.
 
7. Tandem-hipnózis: kétszer négykezes bulimiás ikerpárral
Túry F., Wildmann M. (1995): Tandem-hipnózis: kétszer négykezes bulimiás ikerpárral. Hipno-Info 21:35–36.
Előadás formájában elhangzott a VII. Magyar Hipnózis Találkozón, Lillafüred, 1995.5.28.
 
8. A családlátogatás szerepe az evés zavaraiban
Túry F., Wildmann M., László Zs., Dúll A. (2006): Családlátogatás evészavarban szenvedőknél – környezetpszichológiai megfontolások. Magyar Pszichológiai Szemle 61:53-66. DOI: 10.1556/MPSzle.61.2006.1.4.
Másodközlés: Dúll A, Szokolszky Á. szerk. (2006): Környezet – pszichológia. Pszichológiai Szemle Könyvtár 10. Akadémiai Kiadó, Budapest, 53–66.
Előadás formájában elhangzott a Magyar Pszichológiai Társaság XV. Nagygyűlésén, Szeged, 2002.6.1.
 
9. A szelíd óriás: inverz anorexiás (izomdiszmorfiás) fiatalember
Túry .F, Gyenis M. (1997): Inverz anorexia nervosa: a férfiak speciális testképzavara. Psychiatria Hungarica 12:589–594.
Előadás formájában elhangzott a Magyar Pszichiátriai Társaság VI. Vándorgyűlésén, Siófok, 1997.2.20.
 
10. A testzsírfóbiás fiú
Túry F., Gyányi A. (2007): „Testzsírfóbia”, a modern evészavarok egyike: a testépítő típusú evészavar. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 8:203–210. DOI: 10.1556/Mentál.8.2007.3.3.
 
11. Családterápia kényszerbetegségben
Túry F., Gyenis M., Piross K. (1997): Családterápiás lehetőségek kényszerbetegségben. Pszichoterápia 6:239–242.
 
12. Roma saga – egy nagycsaládos történet: 13 családtag, 13 év
Túry F. (2009): Roma saga – egy nagycsaládos történet: 13 családtag, 13 év. Pszichoterápia 18:346–353.
 
13. Hányattatásaim a pszichoterápiás gyakorlatból
Túry F. (1992): Válogatott hányattatásaim a hipnoterápiás gyakorlatból. Hipno-Info 10:93–95.
Előadás formájában elhangzott a IV. Magyar Hipnózis Találkozón, Siklós, 1992.5.10.
 
Köszönetnyilvánítás
Köszönetemet fejezem ki szerzőtársaimnak, munkatársaimnak, akik részt vettek a közös terápiákban. Segítségük rendkívül értékes volt számomra.
Köszönöm a korábban megjelent közlemények kiadóinak az újraközlés engedélyezését.
Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave