Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

A kényszerbeteg sógornő és családja

Két évvel a Jónással való találkozás után a fiú anyja elhozta menyét, egy harmincéves, kétgyermekes szorongó fiatalasszonyt, Jónás bátyjának, Lacinak a feleségét. Az aggódó, halk, igen tisztelettudó Amáliának Szűz Máriával kapcsolatos szexuális tartalmú kényszergondolatok keserítették meg az életét. Erős bűntudat gyötörte emiatt. Nehezen tudott arról beszélni, hogy férjével, akivel egyébként jó kapcsolatban van, szexuálisan eltávolodtak egymástól, férje is szorongásokkal küzd. A kényszertünetek Amália szexuális ösztönkésztetéseinek elfojtását tükrözték. A tünetek pszichodinamikai háttere eléggé markánsan mutatkozott meg, ennek ellenére nem alakult ki olyan pszichoterápia, ami hasonló esetben könnyen adódik. A belátást sokszor elnyomták a vegetatív panaszok, a szomatizációs hajlam. Inkább a testi tünetekkel kommunikált, a kulturális hagyományokból eredeztethetően a szexualitás problémái erős elfojtás alatt voltak. Nem a verbalitás volt a fő közlési útja, az introspekcióban sem volt jártas – és ez intelligenciafüggetlen vonásnak tartható (illetve az érzelmi intelligencia vonatkozásában természetesen másképp értelmezhető). Sokat segített neki a szupportív terápia, gyógyszert is igényelt (sertralint, alprazolamot kapott). Emellett egyszerű viselkedésterápiás tanácsokat kapott, lassú javulást tapasztaltunk. Éveken át járt konzultációkra, később már nem csupán saját maga, hanem gyermekei panaszai miatt. A terápia elején három alkalommal párterápiás ülést is tartottunk, férje megpróbálta megérteni, hogyan is alakulhat ki ilyesfajta lelki zavar, miben segíthetne ő feleségének.

Amália családjában mindenkinek volt valamilyen szorongásos kórképe. Munkanélküli férjének jellegzetes pánikszorongásai voltak. Ezek részben a gyermekkorból, az apai agresszivitásból eredhettek, részben nehéz élethelyzetüknek is szerepe volt a komoly szorongásos állapotok kiváltásában. Nem volt egyszerű alkalmi munkákból eltartani a családot. Csekély gyógyszeradag (anxiolitikum) és a Jónás által a kórházi ügyekben kialakított családi összetartozás szupportív ereje segített.

A későbbi években Amália és Laci gyermekei is megjelentek. Tízéves kislányuk súlyos éjszakai szorongásokkal, lidérces álmokkal bajlódott; ennek hátterében az állt, hogy a korábban enuretikus Pisti, az időközben nagyfiúvá felcseperedett unokatestvér négy évvel korábban szexuálisan zaklatta őt. Az is szerepet játszott, hogy a szülők szorongásai rávetültek, s emiatt szeparációs félelmei is voltak – ezeket a szülők féltéseként is fel lehetett fogni. Szülei mellett aludt, anyja fektette le esténként, csak mellette tudott elaludni. Innentől családterápiás fordulatot vett Amália eddig egyéni terápiája. Bár nem minden alkalommal tudott eljönni a teljes család, az otthoni szokások (például az elalvási rítusok) változtatása, a tünetek családi jelentésének megvilágítása a terápia fókuszába került. Öt találkozás elég volt a gyermek szorongásainak oldására, állapota rendeződött, szépen tanult, az iskolában mindenki szerette a kedves és okos kislányt. A szeparáció nem töltötte el félelemmel, egyedül, külön szobában tudott aludni. Szülei igen megértőek és támogatóak voltak.

A kislány után néhány héttel aztán megérkezett annak tizenkét éves bátyja, Lacika is, akinek iskolafóbiája támadt néhány hónapja. Ennek hátterében, húgához hasonlóan, a szülők szorongása és a fiú szeparációs félelmei voltak kideríthetők. Amikor anyja elhozta Lacikát, Jónás is velük jött, majd ő kísérte a rendelőmbe a fiút. Szinte szakemberként mondta el, mi van az unokaöccsével. Aztán félénken azt kérdezte: én is csináltam vele otthon a hipnózist, amit itt tetszik csinálni velem, nem baj?

Mégsem fordultam le a székről. Kiderült, hogy azokat az egyszerű relaxációkat, amiket ő tőlem jól megtanult az idők folyamán, kipróbálta a gyereken, akinek ez jót tett. Hát bizony: a nemrég még analfabéta Jónás nemcsak írni-olvasni tanult meg, hanem ellesett egy-két egyszerű hipno-fortélyt is, amiket túlzott involváltsága, a gyógyítóval való azonosulása alapján kipróbált kis rokonán. Ekkor azt gondoltam, ha meghallom, hogy rendelőt nyit Miskolcon, azonnal nyugdíjba vonulok.

Mindenesetre Lacikát már zavarni kezdte, hogy Jónás folyton azzal jön: gyere, csináljunk hipnózist. Lebeszéltem Jónást erről; Lacika az anyjával jött el három éven át, összesen 32 alkalommal, igen nehezen javult. Szorongásai lassan enyhültek. Végül is elvégezte a nyolc osztályt, majd asztalos szakmát választott, bekerült a környéki ipari iskolába. Jól beilleszkedett az ipari iskola közösségébe, voltak társai is, sorsa jól alakult.

Egy újabb családlátogatás során őket is meglátogattam, ezúttal egyedül (összesen két látogatásra került sor). A romák lakta telepen éltek a falu egyik végén. Rendezett, egyszerű, takaros házak között az övék is hasonló volt. Az egyszerűség és a szegénység mellett a rendre törekvés jól látható volt. Vigyáztak a gyerekekre, elég túlvédő módon, kicsit ki is szolgálták őket, a saját érdekeiket háttérbe szorították a szülők. A helyszínen lehetett az alvási szokásokról beszélni, hová is kerülhetne a gyerekek ágya, a szülők aludjanak a gyermekek nélkül, haladjanak az egészséges önállóság felé.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero