Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Esetismertetés

A 110 kg-os fiatal özvegyasszonnyal fogyókúrás csoportfoglalkozáson találkoztam. Zsófi akkor 35 éves volt, kontyot viselő tanárnő. A csoportban elmondta, hogy férje két éve meghalt, ő pedig két és fél éves kislányával él. A foglalkozások befejeztével megkért, ráérnék-e egyszer 10 percre... Azóta 44 alkalommal találkoztunk.

Zsófi értelmiségi szülők gyermeke. Szüleit szerette, soha nem volt dühös rájuk, bár anyja precíz és szigorú volt, aki őt gyakran ügyetlennek nevezte. Apját csodálta, mindig felnézett rá. Jó gyerek volt, például hároméves korában szülei már egyedül hagyták otthon egy szőnyegen, s azt mondták, a szőnyegről ne jöjjön le. Nem sírt, nem volt dühös, játszott: már korán megtanulta lenyelni agresszivitása csíráit. Nem volt kövér, sőt, 20 éves kori fényképén igen csinos, hosszú fekete hajú lány látszik, akinek jólesnek a férfinem akár rusztikusabb elismerései is. 21 éves korában ment férjhez első komolyabb udvarlójához, akivel nagyon szerették egymást. Történetünk szempontjából, mely a későbbiekben nem nélkülözi a drámai és misztikus elemeket, nászútjuk fontos állomás volt. A nászút folyamán ugyanis Zsófi 8 kg-ot hízott, férje pedig 5 kg-ot fogyott. Szimbiotikus kapcsolat volt ez, majdhogynem közös testhatárokkal. Zsófi nászútjuk óta kövér, fokozatosan 90 kg-ra hízott, az utóbbi években 110 kg körüli. Boldogok voltak, nem voltak féltékenyek egymásra, bár Zsófi gimnazista kori leveleinek tanúsága szerint nem egyszer élt a féltékenységkeltés eszközével. Féltékenységét tehát lenyelte. Egyetemista korában, s már asszonyként is, fiútársaival el-elment színházba, kirándulni, ezeket baráti kapcsolatoknak mondta, erotikus színezet nélkül – az erotikát szintén lenyelte.

Bár szerettek volna gyermeket, különösen Zsófi, 12 évig nem esett teherbe. Akkor egy barátnője terhes lett. Zsófi a sarkára állt, orvoshoz mentek és homológ inszemináció útján, azaz férje működőképes spermájával megtermékenyítették. Miért nem esett akkor 12 évig teherbe? Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy férje tudattalanul így védte saját életét, mert érezte, ha belőle még valaki táplálkozik, azt nem éli túl. Aztán a terhesség alatt a férj leukémiás lett, fokozatosan sorvadni kezdett, s amikor kislányuk hét hónapos lett és első foga megjelent, aznap meghalt. A gyerek ezután óriási ütemben fejlődött, emiatt Zsófi dühös is volt rá.

Férje halálhírét meghallva Zsófi először megkönnyebbülést érzett: „nem szenved tovább...”, majd arra gondolt, ki fogja majd lányuknak a bogárgyűjteményt megcsinálni az iskolában? Neki ugyanis apja segített ebben (mondhatni, a piszkos munkában, mert ő nem szerette a bogarakat). Aztán dühös lett rá. Hogy merészelt most meghalni, amikor szép kislányuk született? Dühös lett anyósára is: miért nem tudott olyan fiút világra hozni, aki nem betegszik meg? Szerette volna férjét felboncoltatni, hogy megtudja, milyen súlyos volt a betegsége. Ezt hallva elmerengtem a kannibalizmus természetrajzán. Tudvalevő, hogy az exokannibalizmus célja (ez a más törzsbeliek elfogyasztása) az orális agresszió levezetése.

Férje sírjára a következő részlet került Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren című verséből: „zárva eleven kőbe/lélekben összenőve/gyönyörű csecsemőnkre/ráhajlunk az időre”. Szimbiotikus kapcsolatuk másik költői példájaként Sárközi György: Nem válhatunk el című versét hozta. Részlet: „Örök életben és örök halálban/Élsz te bennem és élek benned én...” (részlet)

Zsófi nem tudta elfogadni férje halálát. Bűntudatot érzett, hogy nem tett meg mindent érte. Meghalt férjének rendszeresen vásárolt ajándékokat, ingeket, borotvahabot, ezeket a szekrényében dugdosta. A temetőben rendszeresen beszélt hozzá. Bűntudatot érzett amiatt is, s ez volt első ülésünk során elzokogott segítségkérésének lényege, hogy vajon jól neveli-e kislányát, aki előtt meghalt férjét élőként kezelte, a gyerek esténként megetette, megpuszilta apja fényképét, hazatéréskor becsöngettek hozzá az üres lakásba. A gyerek gyakran „apá”-nak szólította anyját.

A kislány fantáziavilágában lassanként három furcsa személy jelent meg, híven leképezve életét, sorsát. Az egyik olyan, mint ő. A másik felnőtt, s mivel az előző személynek meghalt az apja, ő lett az apja is meg az anyja is. A gyerek este megveti az ágyat a képzelet beli társaknak is. Aztán egy harmadik személy is megjelent, aki nagyon pici, kisebb, mint az első.

Mintegy egy évvel férje halála után Zsófi meglátott egy stúdiózenészt a tv-ben, akinek játéka megragadta őt. Írt a tv szerkesztőségébe, félév múlva választ kapott, megismerkedtek. Nincs erotikus oldala a kapcsolatuknak, szeretnek egymással beszélgetni, ha néha Zsófi Budapesten jár. Itt kell megemlíteni, hogy Zsófi azt a fiatal szülészt, aki a megtermékenyítést végezte, kicsit a gyermek második apjának tekinti. Rendszeresen ír neki. Már a terápia folyamán történt, hogy szomorú hírről értesült: szülésze második gyermeke röviddel születése után meghalt. Ezt a gyermeket kicsit sajátjának is érezte. A gyerek haláláért felelősnek érezte magát, mert egyszer átvillant az agyán, hogy mi lesz, ha fejlődési zavara lesz a gyereknek. Önvád kínozta, hogy ő tehet a gyermek haláláról, mert gondolt arra. Ennek kapcsán döbbent rá arra, hogy lányát is elveszítheti. Ez tehetetlen dühöt váltott ki belőle lányával szemben.

Így élt Zsófi kislányával, gyakran szülei segítségére is szorulva, szomorúan. Néha még az önpusztításra is gondolt, hogy a halálban egyesüljön férjével. Szexuális érdeklődése nem volt. Néha fogyni próbált szanatóriumban, különböző módokon, de az elvesztett kilókat igen hamar megtalálta. A jövőt teljesen kilátástalannak tartotta. Férje halála óta kontyot viselt.

Az első terápiás ülések bűntudatának megértésével, részletes explorációval teltek. Zsófi intelligenciája és igen jó önelemző, verbális készsége biztos alap volt arra, hogy átértékelje élete egyes eseményeit és a „kis gömböc” burka repedezni kezdjen. Ennek egyik első jele az volt, hogy a negyedik ülésen féltékenységének felbukkanásáról beszélt. Egy régebbi film férje fiatal korát idézte meg, s férje akkori barátnőjére, azaz férje múltjára annyira féltékeny lett, hogy kidobta azt az ajándékkönyvet, melyet férje a lánytól kapott.

Fejlődés volt, amikor a hatodik ülésen, kissé provokatív értelmezéseim után dühös lett rám ez az örök „jó kislány”. Ekkor első érzése a szégyen volt, aztán dühös lett magára, hogy kitárulkozott, majd rám kezdett haragudni, ezután férje illatát érezte. Éjjel rosszul aludt, majd felriadt és rájött a „magyarázatra”: mindenről a magnó tehet, mely először volt jelen az ülésen. Az áttolás szép példája ez. Ezután egy hét alatt négy kg-ot hízott, ami bizonyítja az agresszió elfojtása és a hízás közötti kapcsolatot.

A 17. ülésen arról panaszkodott, hogy néha váratlanul agresszív. A buszon egy nő megsértette, erre ő durván legorombította, majd a piacon történt hasonló esemény. Ezen ő megdöbbent, én előrelépésként értékeltem azt, hogy agresszivitása, amit eddig lenyelt, elő tud bukkanni. Szüleivel is egyre többet vitázott, ez korábban nem volt szokása. Szüleivel való összefonódása lazulni kezdett.

Haladás volt az is, hogy testi panaszai jelentkeztek a kövérség miatt, mintha teste tiltakozott volna a túlsúly ellen. Nagy lépésként értékelte Zsófi azt is, hogy haját leengedte, fiatalos frizurát csináltatott a konty helyett, függőket, rúzst használt. Budapestre költözésen törte a fejét. Férje kedvenc autómárkája, a Skoda helyett Trabantot vett, élvezte a vezetést. Munkahelyén jóval asszertívebb lett: előnytelen órabeosztását vita után megváltoztatták – eddig nem mert ilyesmit kérni.

Bár súlya fokozatosan csökkent – a terápia folyamán a kiindulási súlyhoz képest 18 kg-os fogyás volt a legnagyobb súlyvesztése – különböző dolgok könnyen visszavetették: vita a rokonokkal, férje név- és születésnapja, szüleivel szembeni dac stb. Gyakran kijárt a temetőbe: a hajvágáshoz is férjétől kért engedélyt.

A terápia folyamán hipnózis-ülések is voltak. Az első hipnózisra a 12. ülésen került sor.

A relaxáció során nem érezte testhatárait, ez a testetlenségérzés később is előjött. Ezután néhány hipnobehaviouralis célzatú ülésen a testhatárok érzésének gyakorlása folyt, nehezen érezte relaxált helyzetben a ruháját, a fotel karfáját. Ebben lassan-lassan fejlődött. Egyéb viselkedésterápiás módszereket is próbáltunk, de ezek nem voltak az ínyére valók, abbahagytuk őket. Egyszer előfordult, hogy 2 kg-os hízást kérő paradox instrukció 3 kg-os fogyást hozott egy hét alatt, de hamar visszahízta ezt a súlyt.

A 26. ülésen aktív-éber hipnózist próbáltunk annak feltételezésével, hogy a testi érzések dinamikus állapotban való átélése segítheti a hájrétegek lehámozását. Feszülten várta a próbát, rossz volt számára a biciklizés élménye, kövérnek érezte magát, sírt. A súlyával való szembesülés egyhónapos visszaesést eredményezett. A férfiakat is utálni kezdte. A további hipnózis-ülések során korregresszió, korprogresszió, önerősítés, leuneri imaginációk folytak.

Mindezek azonban csupán bevezető lépések voltak ahhoz a célkitűzéshez, hogy a szimbiotikus kapcsolatot, mely nászútjukon indult, átnemesítsük, hogy Zsófi ezen a világon saját életét élhesse. Hozzátehetnénk: mindegy, milyen testsúllyal. Itt már nem csupán kilókról volt szó.

A 36. ülésen, azaz 10 hónap után érett meg a helyzet arra a hipnózisra, melynek során át kellett lépnünk a hétköznapi reális lét és a transzcendencia határán, hogy felkereshessük azokat a régiókat, ahol férjével találkozhat. Zsófi kozmikus távlatokba emelkedett, ahol nincs idő, ahol a múlt, jelen és jövő egyszerre él, ahol az élet egész íve átlátható, ahol egy kicsit az örökkévalóság uralkodik. Ebben a világban, ahol a múlt emlékei, a múlt életei könnyen meglelhetők, a szellemi létezés birodalmában, találkozott férjével. Nyugodt, megbékélt találkozás volt. Férjét elengedte, hogy távolabbról még jobban szerethesse, mindketten szabaddá válhatnak. Ugyanakkor a távolból lenézve a földi valóságra, látta férje sírjában a porladó csontokat, nem rettent meg ettől. Korábban képtelen volt elképzelni férjét a sírban.

Ezután egy hónapig nem volt a temetőben. A jövő kezdte érdekelni, tervezett. Súlya csak kissé csökkent. A transzcendenciába való legközelebbi utazáskor már nem találkozott férjével.

Gyökeres ráébredést hozott a 39. ülés is. A hipnózis során saját életét tekintette át, s meg tudta találni agresszivitásának gyökereit egy szép kert imaginációjakor, és kihúzta a gyomokat. Ezután fantasztikusan érezte magát: mintha egy léggömböt kiszúrtak volna. Megvilágosodásszerűen döbbent rá, hogy dühös az anyjára, aki ügyetlennek tartotta őt. Ez tűnik a lenyelt agresszivitás fő gyökerének.

A hipnózis során két arcát láttam: az igazi kövéret, s ebben a nagyban a még igazibbat, egy átlagos, csinos női arcot.

Az ülés után szinte egyik napról a másikra három kg-ot fogyott. Ettől felbátorodott, túladott férje korcs kutyáján, ez bűntudatot gerjesztett benne, visszahízta a súlyt. Ezek az ingadozások bizonyságul szolgáltak Zsófi számára, hogy mi van a hája mögött.

Zsófiban jelentős változások érlelődtek meg. Megpályázott egy budapesti, igen előnyös állást, 76 jelentkező közül kettőt vettek fel, ő lett az egyik. Szüleitől levált, lakást talált Budapesten, a miskolcit eladta. Új környezetében barátokat is talált. Nem sajnálta elhagyni régi környezetét, férjét sem. Lezárt a múltban egy szakaszt, a jövő érdekli, a saját élete.

Ilyen étvágy mellett joggal merül fel a kérdés: mi van a kis kanászgyerekkel, azaz az áttétellel? Számomra Zsófi néha elég félelmetesnek tűnt: terjedelmes mivolta mellett hangosan beszélt és sokat, hozzá kitárt karokkal hevesen gesztikulált. Alkalmasint szinte féltem, hogy bekap. Ami lényeges: engem eleinte apjának, majd barátnőjének tartott, nemtelennek. Deszexualizált, mint tette volt ezt fiú barátaival is házassága elején. Azonban itt-ott előjöttek félig emésztett szeximpulzusai is. A 10. hipnózisban a relaxáció instrukciója a szex ritmusára emlékeztette – talán senkit nem lep meg, hogy az ekkor imaginált tóban halak tátogtak, ismerjük a halak szimbolikus jelentéstartományát. A legutolsó üléseken fordult elő, hogy hipnózis közben úgy érezte, a fotellel közelebb kerül hozzám és lábunk összeér – ezt férjével szokta volt játszani. Ekkor már el tudta fogadni, hogy szexuális impulzusai vannak, engem is férfiként kezelt, s ez nem zavarta. Erre az ülésre egyébként egy muzeális értékű piros cipőben érkezett, mely még lánykorában kedvence volt – feltehetően csábcipőként működött. Talán az hozhat gyökeres fordulatot testsúlyában, ha igazán el tudja fogadni szexuális késztetéseit, vágyait, a másik nemet. Valamikor megérik arra, hogy levethesse háját, mely akadályozza szeximpulzusainak felszínre kerülésében (azaz kicsit úgy működik, mint egy 40 kg-os óvszer).

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero