Popper (1972) fontos megkülönböztetést tett a tudás szó két jelentése között. A tudás jelentheti egy ember szubjektív tudatállapotát: miben hisz, és mennyire biztos benne. De olyan tudás is van, melynek létezése független attól, hogy tud-e róla valaki: ez az objektív tudás. Gondoljunk egy elméletre, melyet valaki kitalált: természetesen ez is úgy kezdi, mint egy feltaláló szubjektív tudása. De feltalálásának pillanatában saját életre kel. Az elméletnek vannak olyan tulajdonságai, melyeket térbeli kiterjedéssel rendelkező dolgok tulajdonságaihoz hasonlóan fel kell fedezni. Sőt, az elméletnek lehetnek olyan tulajdonságai is, melyek szöges ellentétei annak, amit az emberek szubjektíve hisznek róluk. Az elmélet saját független realitásra tesz szert; olyan dolog lesz, mellyel kapcsolatban az emberek tévedhetnek. Ekkor az elmélet már csak azért is valódi létező, mert hatást gyakorolhat a fizikai világban található tárgyakra. Az elméleteknek vannak bizonyos tulajdonságai, és ezen tulajdonságok megismerése tudatállapotunkat befolyásolja. Cserébe tudatállapotunk megváltoztathatja a világot, például ha könyvet írunk a bennünket befolyásoló elméletekről, vagy belőlük kiindulva forradalmat indítunk el. Marx ideái megváltoztatták a világot, Maxwell egyenletei szintén. Popper harmadik világnak nevezte el az ideákat mint objektív entitásokat magában foglaló birodalmat, melyben nemcsak tudományos elméletek, hanem például zenei témák, cselekmények, érvelési stílusok és Homér Simpson is helyet kapnak, csak hogy néhány lakót megnevezzünk. (Az első világ a fizikai létezők, a második világ pedig a tudatos tapasztalatok világa.)