A tanulmány bevezető részéből kiindulva azonosítsuk a tanulmány legfontosabb előrejelzéseit, melyek az alapvető elméletből következnek. Ezúttal fordítsuk figyelmünket egy olyan előrejelzés felé, melyet lehetne t-próba segítségével vizsgálni. Vázoljuk fel az előre jelzett hatással kapcsolatos személyes prior valószínűségünk eloszlását, azt feltéve, hogy egy normális eloszlás nem tesz erőszakot megérzéseinken. Az adatok alapján határozzuk meg a likelihood-függvényt, továbbá segítségével és a személyes prior felhasználásával a posterior valószínűség-függvényt. Készítsünk egy használható vázlatot a posteriorról. Vegyük fontolóra a szerző elméletét! Lehet, hogy csak annyit jelez előre, hogy a kondíciók között lesz valamilyen különbség, de a különbség mértékét nem részletezi. Mind a priorunk, mind pedig a posteriorunk 100%-os valószínűséget rendel ahhoz, hogy megfigyelhető lesz valamilyen mértékű különbség: a legtöbb esetben ez az előrejelzés annyira nyilvánvaló, hogy csak erős jóindulattal nevezhetjük előrejelzésnek. A szerző valószínűleg lusta. Lehet, hogy valójában úgy érti: a különbség nagyobb lesz egy bizonyos minimumnál. Ha a szerző nem részletezi, hogy mi ez a minimum, akkor próbáljuk meg az irodalomból ismert tipikus hatásmértékek alapján megbecsülni, hogy mekkora. Tegyük fel, hogy a legkisebb érdekes hatás nagyobb, mint 5 ms a nullától bármelyik irányban. A prior görbe alatti terület mekkora hányada található a –5 ms és +5 ms között található részben? Vagyis mekkora prior valószínűséget rendelünk ahhoz, hogy a hatás annyira elhanyagolható, hogy az már hamissá vagy érdektelenné teszi az alternatív hipotézist. Mi a –5 ms és 5 ms közötti hatás posterior valószínűsége? Csökkent, vagy növekedett? Ha a valószínűség növekedett, akkor az adatok nem támogatják a szerző elméletét, ha a valószínűség csökkent, akkor igen. Azonban nincs szükség arra, hogy kategorikus döntéseket hozzunk. Hogyan viszonyulnak következtetéseink a szerző következtetéseihez?