Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek


2.4. A kultúrák közötti távolság

A kultúrák közti távolság leírására használt adatok1 magyarázatra szorulnak. A mérés úgynevezett rokon adatokon alapul, a módszer pedig a következő: egy 200 alapjelentést (pl. apa, anya, számok stb.) tartalmazó listából, amelyet Swadesh (1952) válogatott ki, mindegyik jelentéshez Dyen és társai (1992) olyan szavakat gyűjtöttek össze, amelyeket 95 indoeurópai nyelvváltozatban (azaz nyelven és dialektusban) használnak, és ezeket kognát osztályokba rendezte. Egy ilyen osztály a különböző nyelvváltozatok összes, az adott jelentéshez kapcsolható szavát tartalmazza, amelyek egy közös alapszóból közvetlenül származtathatók.2 Az i és j nyelvek közötti távolság egyenlő lesz a két nyelv szavainak (amelyek nem származtathatók közös alapszóból) százalékos arányával. Ezért ez a távolság az 1-hez közelít, ha a két nyelvnek teljesen más gyökerei vannak (például az angolnak és a finnek, amely nem indoeurópai nyelv), más esetben pedig 0-hoz közelít (például a szlovák és a cseh esetében).3 Ebben a kontextusban nem használjuk a távolságot annak mérésére, hogy milyen nehéz i nyelvről j-re fordítani, hiszen ez egy jóval összetettebb jelenség, mint a szókincs relatív közelségének mérése.4 Helyette Cavalli-Sforza (2000) feltételezésére alapozunk, amely szerint a nyelvi távolságot a kulturális távolsággal helyettesíthetjük.
A B függelékben bemutatott mikroökonómiai modell alapján olyan egyenletet írhatunk fel, amelyben a forrásnyelvről célnyelvre lefordított művek számát a következő változók határozzák meg: (a) a forrás- és célnyelvet anyanyelvként beszélő népesség nagysága, illetve (b) a két nyelv közti távolság.
Egy variánsban magyarázóváltozóként hozzáadtuk az adott célnyelvet beszélők olvasni tudását, illetve az átlagkeresetet. Az adatokat a C függelékben részletezzük.
Ebben a modellben az összes forrásnyelvre és az összes célnyelvre is egy-egy egyedi paramétert vezettünk be. Ez elfedheti (és el is fedi) a nyelvek közötti egyenlőtlenségeket, amelyeket a szociológusok ki szoktak emelni, és amelyek egyértelműen kiolvashatók az 11.1. táblázatból. Ennek csökkentésére két másik modellt is bevezettünk, amelyekben vagy a forrás-, vagy a célnyelveket bontottuk fel. Ezt a 3. fejezetben tárgyaljuk tovább.
 
1 Habár a kulturális távolság adatai bizonyos mértékig elérhetők (lásd Hofstede 1980, 1991, valamint Hofstede weboldalait http://spitswww.uvt.nl/web/iric/hofstede/page3.htm és http://geert-hofstede.international-business-center.com/index.shtml), mi mégis a Dyen és társai (1992) által számolt nyelvi távolságot használjuk. Ennek két oka van: (a) a kulturális távolságokról csak országok vonatkozásában beszélhetünk, nyelvekében nem, holott az UNESCO adatai nyelvekre vonatkoznak; (b) kulturális távolságok csak néhány ország esetében léteznek, és biztosan nem mindegyikben, amelyeket a nyelvek közötti fordítások alapjául vettünk.
2 Tehát nem vettük figyelembe a más nyelvből kölcsönzött szavakat.
3 A finn, a magyar és az észt távolságát az indoeurópai nyelvekhez viszonyítva 1-gyel jelöljük.
4 Lásd például Catford (1967), illetve Nida és Taber (1969). Nida (1975: 98) igen világosan fogalmaz a fordítással kapcsolatos két kérdésről: „Az első a fordítást inkább művészetként és nem tudományként állítja be, míg a második azt a problémát veti fel, hogy egyáltalán lehetséges-e fordítani.” Heine, a német költő, azt állította, hogy minden franciára fordított verse csupán „szalmával kitömött holdfény”, és Nabokov, aki ugyanúgy írt angolul és oroszul is, a következőt jegyzi meg („Jevgenyij Anyegin fordításáról” című versében): „tálcán egy költő sápadt és dühösen néző feje, papagáj rikácsolása, majom rikoltozása és a halott megszentségtelenítése” (saját fordítás). Régen Isten szavának fordítása istenkáromlásnak számított. A „böjti tekercs” (Megillath Ta'anith Kr. e. első század) „leírja, hogy az emberek úgy hitték, hogy azért szállt koromsötétség három napig a világra, mert a Törvénykönyvet lefordították görögre.” Lásd Steiner (1992: 251–252). De ez már a hermeneutika tudományához tartozik.

Tripliciter dicere

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave