Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek


1.1. Nyelvi és irodalmi szöveg

Sokan egyetértenek abban, hogy a fordítás a fordítási tevékenység produktuma, azaz valamely természetes nyelven kódolt forrásszöveg helyettesítése egy másik természetes nyelven kódolt célszöveggel, és feltételezik, hogy bizonyos kapcsolat áll fenn a két szöveg között. Manapság ezt a kapcsolatot általában ekvivalenciának nevezik. (Más használt vagy használatra javasolt kifejezésekért vö. például van den Broeck 1978, Wilss 1975: 1–2, 1977: VII. fejezet). Ezért a fordítás egy valamely nyelven megírt (nyelvi) szöveg, amely megfelel egy másik nyelven írt másik szövegnek.
Mondanom sem kell, hogy minden irodalmi szöveg definíciója szerint nyelvi szöveg is. Egy irodalmi szöveg fordítása tehát elvben az általában vett fordítás minden tulajdonságával1 rendelkezik. De minden irodalmi szöveg – megint csak definíciója szerint – irodalmi megnyilvánulás is, tehát a megvalósítás egy esete egy bizonyos irodalmi rendszer keretein belül. Az irodalmi szöveg tehát mindig nyelvi is, de az irodalmi kód (kompetenciarendszer) másodlagos modellrendszerként hat rá, és így megváltoztathatja vagy módosíthatja a nyelvi rendszerben betöltött helyével szerzett identitást. Ezért ugyanaz a szöveg (a nyelvi összefüggések „formális” értelmében) tekinthető egyrészt irodalmi szövegnek, másrészt nem irodalmi szövegnek (vagyis eltekintve a rávetített irodalmi jellegtől).
 
1

A tanulmány során a „tulajdonság”, „nélkülözhetetlen (feltétel)”, „elégséges (feltétel)” és „releváns (tulajdonság)” kifejezéseket a Peter Achinstein által meghatározott értelemben használom, ahogy azt a „definíció” fogalmának alapos megvitatása során a Concepts of Science (1968) című munkájában megfogalmazta:

„Tág értelemben használom a »tulajdonság« szót egy dologra vonatkozó bármely tényre, amely megadható [...] annak definíciójában” (Achinstein 1968: 1).

„Ha azt mondjuk, hogy egy P tulajdonság X létezéséhez logikailag nélkülözhetetlen, az alatt azt értem, hogy amikor az X kifejezést használjuk és egy dologból hiányzik a P tulajdonság, akkor az nem osztályozható X-ként attól függetlenül, hogy milyen más tulajdonságokkal rendelkezik. A kérdés fel sem merül, ha a tulajdonság bizonyosan hiányzik” (Achinstein 1968: 3).

„Ha egy tulajdonság X létezéséhez logikailag elégséges, az alatt azt értem, hogy amikor az X kifejezést használjuk és egy dolog bír ezzel tulajdonsággal, akkor az ezzel a tulajdonsággal bíró tárgy helyesen osztályozható X-ként függetlenül attól, hogy milyen más tulajdonságokkal rendelkezik. A kérdés fel sem merül, ha a tulajdonság bizonyosan megtalálható” (Achinstein 1968: 5).

„[Releváns] alatt azt értem, hogy ha egy dolog tudvalevőleg rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal, míg mások hiányoznak belőle, akkor általában az a tény, hogy a dolog birtokában van-e vagy sem a kérdéses tulajdonságnak legalább kismértékben számítani fog annak eldöntésében, hogy a dolog X-e; és ha tudott, hogy elégséges mértékben birtokol-e vagy sem bizonyos tulajdonságokat, ez a tény jogosan lehet elég annak eldöntésére, hogy a dolog X-e” (Achinstein 1968: 6).

„Hogy milyen és mennyi [releváns tulajdonságnak] kell birtokában lennie, attól függ, hogy egyes tulajdonságok vagy a tulajdonságok egy halmaza mennyire központi szerepet tölt be. X két szemantikailag szükséges tulajdonságát illetően azt állítani, hogy az egyik központibb X számára, mint a másik, olyan, mintha azt állítanánk, hogy ha egy valós vagy feltételezett dolog birtokolja előbbit (vagy ennek hiányában van), az többet számít a dolog X-nek való osztályozásakor, mint a második tulajdonsággal bírás vagy ennek hiánya” (Achinstein 1968: 20).


Tripliciter dicere

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave