Bár a földkéreg átlagosan 16 km vastagságú felső részének 95%-a magmás és metamorf kőzetekből áll, a szárazföldek felszínének 75%-át mégis üledékes kőzetek borítják. Ennek az a magyarázata, hogy az üledékek anyaga túlnyomórészt olyan, a kéreg mélységeiből származó, ennélfogva a felszíninél lényegesen nagyobb hőmérsékleten és/vagy nyomáson kristályosodó magmás és metamorf kőzettömegekből kerül ki, amelyek magmás vagy tektonikai folyamatok révén a felszínre, a külső erők tartományába jutottak. Ezek az erők a kiemelkedések letarolása és a mélyedések feltöltése révén a geoidot megközelítő, egyensúlyi felszín kialakítására törekszenek. Az általuk megindított folyamatok a magasra emelt kéregrészletek mechanikai aprózódásával és vegyi mállásával kezdődnek. Ennek során azok ásványtani és kémiai alkata a mélységinél jóval alacsonyabb felszíni nyomáshoz és hőmérséklethez, valamint az atmo- és hidroszféra anyagi hatásaihoz igyekszik alkalmazkodni. A mállástermékek egy része (a domborzati viszonyoktól függően) helyben is felhalmozódhat (maradéküledékek). Túlnyomó része azonban — oldott vagy szilárd állapotban — a kéreg, a légkör, a hidro- és bioszféra határán működő dinamikai rendszerek (tömegmozgások, a víz, a jég és a szél áramlásai) útján szállítódva kiválogatódik. A szállító energia csökkenésével azonban, immár teljesen újjászerveződve, a helyi erózióbázisokat jelző, többnyire ideiglenes lerakódás után, vagy a kontinensek nagy belső medencéiben, vagy a világóceán valamely részében, az ott ható erők irányára merőleges nívófelületek szerint rétegződve ülepedik le. A reá települő újabb és újabb rétegek által betemetett, még laza üledék (szedimentum) végül is — részint a fedőterhelés okozta tömörödés, részint pedig a szemcseközi oldatokból megindult kötőanyag-kiválás hatására — szilárd üledékes kőzetté válik.