A kőzetek tömörödése nemcsak a szénhidrogének elsődleges és másodlagos vándorlását, hanem a tárolókőzetek sajátságait és a csapdaképződés módját is jelentősen befolyásolja. A kompakció mértéke általában a mélységgel nő. Ennek következtében az üledék porozitása a mélységgel többnyire csökken, sűrűsége viszont nő. A kompakció okozta porozitáscsökkenést azonban a kőzeteknek a mélységi anyagvándorlás folytán kialakuló s a tárolódás szempontjából előnyös másodlagos porozitása mérsékli. A vízzel telített kőzetek porozitása pedig csak akkor csökken, ha a víznek eláramlási lehetősége van. A homokok és homokkövek kvarcszemcséi a nyomással szemben „rugalmasan” viselkednek, az összenyomódó agyagrétegek viszont maradandó alakváltozást szenvednek, sok vizet adnak le, és így atektonikusan is átalakíthatják a bezáró rétegek települési formáit. Ennek hatása különösen a medencealjzat tömörödésre már képtelen kiemelkedéseit vagy a sódiapírokat fedő, „települt” vagy „álboltozatok” kialakulásában jelentkezik (31.100 ábra). Az egyenetlen domborzatú medencefenekekre transzgredáló fiatal üledék az aljzat árkaiban lényegesen nagyobb vastagságú lehet, mint azok környezetében. Ilyenkor a fajlagos terhelésnek az üledéktöbbletből adódó nagyobb értéke az árkok továbbsüllyedését, ill. süllyedésüknek a magasabb helyzetű aljzattömbökhöz mért, viszonylagos meggyorsulását eredményezheti. A fellépő nyíróerők következtében az árkok szélein olyan, ún. „növekvő vetődések” keletkeznek, amelyek az árkok belseje felé homorúak, s amelyek mentén az egykor összetartozó rétegek elvetési magassága lefelé növekszik. A vetőmenti mozgás az eltemetett szárnyon a rétegek lehajlását (flexuráját), vagy egy újabb vetősík menti „becsúszását” eredményezheti (31.101 ábra). Nagy jelentőségűek a csapdázódás szempontjából az evaporitrétegek kőzetnyomás, fajsúlykülönbség és tektonikai erőhatások következtében támadt és a fedő összleteket átdöfő redőinek (diapírjainak) oldalait és tetőrészét kísérő rétegfelhajlások 31.101 ábra: A) és a sótestek fölötti üledékekben kialakult, sugárirányú törések. A differenciális nyomás következtében folyóssá vált és a nyomáscsökkenés irányába nyomuló „agyagdiapír ”-ok általában csak felboltozzák, de nem törik át a fedő kőzeteket, vagy felszínig hatoló vetőket eredményezve, iszapvulhánokat hoznak létre.