Az üledék, ill. üledékes kőzet további sorsát a kéregnek a földköpeny áramlásai által irányított lemeztektonikai mozgásai határozzák meg. Lehetséges, hogy annak újból felszínre került tömegei a 1.1 ábrán K-val jelölt kis földi ciklus részeivé válnak, és azokból közvetlenül új üledék képződik. Az üledékek más része azonban a nagy földi ciklushoz kapcsolódik. A kontinensek kisebb sűrűségű (szialikus) kéreglemezei alá bukó, bázikus jellegüknél fogva sűrűbb óceáni lemezek elnyelődési (szubdukciós) zónáiban felhalmozódó üledékösszletek ui. egyre mélyebbre (tehát fokozódó nyomás és hőmérséklet alá) kerülnek. Itt különböző mértékben metamorfizálódnak, sőt részlegesen vagy teljesen megolvadva, a szubdukciós övek mentén felgyűrődő lánchegységek üledékanyagát áttörő gránitos intrúziók és savanyú-intermedier vulkáni erupciók magmájává formálódnak, vagy közvetlenül a köpenybe préselődnek, és annak anyagával elegyednek. A nyomás- és hőmérsékletesés irányította köpenyáramok termékeinek az óceánfenék hatalmas repedésein észlelt felbuggyanásai részint az óceáni lemezeket gyarapítják, részint e lemezek egymástól való távolodásának (a spreading-nek) motorjává lesznek. A „nagy ciklus” hatóerői az üledékes kőzeteken kívül minden más kőzetfajtát is magasba emelhetnek, és az üledékes folyamatok részeseivé tehetnek (1.2 ábra).