A levegőnek — mint minden mozgásban lévő fluidumnak — a mozgása kellő sebesség esetén képes a szárazföldön heverő szilárd mállástermékek finomabb részét magával ragadni. A homokot általában talajközelben, a kőzetlisztet és port viszont nagyobb magasságban és nagyobb távolságokra szállítja. Eközben a szélnyomás és a magával vitt szemcsék súroló-koptató hatása révén maga is törmeléket termel és erodál. A magával ragadott homokszemcséket legömbölyíti, jellegzetes alakú és belső szerkezetű homokfodrok és buckák alakjában, a port pedig löszterületeken halmozza fel. A szél azonban elsősorban a zárt növénytakaró nélküli területek részecskéit képes megmozgatni. Erre főleg (1) a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt övi sivatagokban és pusztákon, (2) a jégárak és jégtakarók előterének glaciofluviális síkságain, (3) a szélfúvásnak kitett, homokos tó-, tenger- és folyópartokon, kopasz hegyvidékeken nyílik lehetőség (6.7 ábra). Erodáló és szállító tevékenységét a felszín hőmérséklete, csapadékmennyisége és magasságkülönbségei befolyásolják. Az eolikus üledékképződésnek a párolgás (evapotranszspiráció) és csapadékmennyiség különbségét jelző, 150 mm-es vízhiány-vonalakkal (izohiétákkal) körülhatárolható, s a kontinensek területének kb. 30%-át kitevő sivatagjai és félsivatagjai (6.7 ábra) a következőképpen osztályozhatók.