Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Az agyagdűnék

Az agyagdűnék (lunette-ek) alakilag és az uralkodó szélhez mért irányuk alapján a parabolabuckákkal rokon képződmények. Anyaguk az elsődleges szemcséknek — agyagásványok, gipsz- és dolomit homokméretű aggregátumainak, kvarchomoknak és sótűrő molluszkumok héj töredékeinek — változatos keveréke (Bowler 1973). Aktív agyagdűnék forró és évszakosan száraz területeken (pl. a Mexikói-öböl Ny-i peremén, a Szahara szegélyein, DNy-Ausztráliában és Dél-Afrikában) vannak, s mindig valamilyen mélyedéshez kötődnek. Ha a sós pocsolya, playa vagy szebkha szélnek kitett oldalát szegélyezik, akkor alaprajzuk sarló alakú; ha árapálycsatorna vagy lagúna szélverte partján alakulnak ki, akkor meanderezők vagy szabálytalanok. Hosszuk a szegélyezett mélyedés méretétől függően néhány dekaméter és többször 10 km közötti. Gerincmagasságuk ritkán haladja meg a 15 m-t. Keresztmetszetük aszimmetrikus (ilyenkor akár a szélverte, akár a szélárnyékos oldaluk lehet meredekebb), vagy szimmetrikus és lekerekített.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave