Megforduló buckák (reversing dunes). A minden szabadon mozgó homokbucka felszínén látható ballisztikus homokfodrok kicsiny hullámhosszúsága még csak a szélerősség csökkenéséről tanúskodik. A bucka mozgásirányát keresztező fodrok azonban már a szélirány (esetleg csak átmeneti) megváltozását bizonyítják. Sharp (1963) szerint a már meglévő fodrok aszimmetriáját a korábbitól 20°-kal eltérő irányú szél már 100 perc alatt megfordíthatja. Nagyobb szögeltérés esetén azonban a fodrok teljesen átrendeződnek, és új fodorsorozat alakul ki. A harántbuckák és a csillagdűnék között álló irányváltó buckák és barkánok — amelyek siklófelületei a szélverte oldalra esnek — ugyancsak a szélirány megváltozásának következményei. Már Hedin (1896) is megfigyelt a Takla Makánban olyan dűnéket, amelyek siklófelülete a szélirány erős megváltozása miatt megfordult. Ezt King (1916) évszakos szélirány-változásokkal, Kádár (1934) pedig viharokkal magyarázta. Ennek következtében a dűnék korábbi lee-lejtőjén is ballisztikus fodrok keletkezhetnek. Ezek a fodrok általában meredeken sorakoznak a siklófelület tetejétől az aljáig a korábbi szélirányra merőlegesen, vagy a dűne lee-oldali másodlagos áramlásainak hatását tükrözve (Allen 1982). A dűnék egymást metsző vonalakban való elrendeződése, ill. egymásra települése — az árapály-dűnék egymásra rakódásához hasonlóan — ugyancsak a szélirány évszakos módosulásaival függhet össze (ezért a kétféle felhalmozódási alakzat belső szerkezete meglepően hasonlít egymásra). A jelenkori szélfújta parti dűnék meredek dőlésű ferderéteg-sorozatait elkülönítő lapos eróziós felületeket (6.33 ábra) nyilván azok a (gyakran merőleges irányú) szelek hozzák létre, amelyek e területen időről-időre megjelennek (Land 1964).