Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Partmenti hullámok

A hullámmagasságnak meredek partszakaszok mentén bekövetkező változásai s az ezek nyomán támadt tépőáramlási sejtek többnyire a vízhullámok visszaverődésével, vagy a medencefenék egyenetlenségeivel hozhatók kapcsolatba. Az utóbbiak gyorsan, de egyenlőtlenül csökkentik a part felé tartó hullámok sebességét (9.31 ábra). Tépőáramlások és hullámmagasság-változások azonban olyan hosszú és egyenes partszakaszokon is megfigyelhetők, ahol a vízfenék eléggé sima. Ez azoknak a kis periódusú szegélyhullámoknak a segítségével magyarázható, amelyeket a viszonylag meredek partokon megtörő hullámok és a visszaáramlások kölcsönhatása alakít ki (Huntley—Bowen 1975). Ezeknek a sokáig figyelmen kívül hagyott, szél keltette, haladó vagy álló hullámoknak a gerincei merőlegesek a partra, magasságuk azonban a parttól távolodva exponenciálisan csökken. Ha a part a lejtőszöge kisebb a viszkozitásmentesnek vett vízrészecskék orbitálisainak 1/4-énél (90°-nál), vagyis α<π/2, akkor a hullámmagasság a λ cos α-nál nagyobb parttávolságban már elhanyagolható. Terjedési sebessége:

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave