Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A homokkövek másodlagos porozitása

A cementásványok hiányából vagy a pórustér eleve teljes kitöltöttségéből adódó elsődleges porozitás mellett a homokkő diagenezise idején számos olyan mechanizmus működik, amely másodlagos porozitást kölcsönöz annak. Schmidt és McDonald (1979) szerint ilyen folyamat lehet a kőzet a) töredezése, b) alkotóinak zsugorodása, c) a törmelékes szemcsék oldódása, d) az autigén (elsődleges) cement és e) az autigén (elsődleges) helyettesítő ásványok kioldódása (13.19 ábra). E mechanizmusok a diagenezis bármely szakaszában mozgásba jöhetnek, hiszen a karbonátos homokkövek felszínközeiben is könnyen mésztelenednek, ha hűvös, savanyú és CO2-tartalmú víz áramlik rajtuk keresztül. Ezek mégis a karbonátos cementásványok mélységi kioldódását követően a leghatékonyabbak (13.20 és 13.21 ábra). Ennek az a legfőbb bizonyítéka, hogy a különböző korú törmelékes üledékösszletek leggazdagabb szénhidrogéntelepei olyan nagy (2–3 km-es) mélységben vannak, ahol a nyomás növekedése miatt jelentős porozitásra elvileg már nem is lehetne számítani. A karbonátásványok kioldódása (dekarbonizációja) az agyagos anyakőzet szerves anyagának dekarboxilációjához kapcsolódó CO2-termelés és savanyú kémhatás eredménye, miközben az agyag montmorillonitjában lekötött víz nagy része is felszabadul.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave