Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A továbbnövekedési pátit

A továbbnövekedési pátit az üledékszemcse mint kristályosodási mag körül kiváló, arra szintaxiálisan rárakódó szegély, amely a szemcsemaggal egyetlen kristályt alkot. Kőzetalkotó szerepét tekintve a kötőanyag egyik fajtája. A továbbnövekedés a kalcit egy-kristályából álló tüskésbőrű vázelemek esetében a leggyakoribb, de más ősmaradványvázak (pl. csigahéjak, kagyló-, brachiopoda- vagy osztrakodateknő) töredékeinél is megfigyelhető. A krinoideavázelemek továbbnövekedésének részleteit Evamy és Shearman (1965) írta le olyan környezetből, amelyben a Fe2+-koncentráció a cementáció folyamán sűrűn változott; így festéses eljárással a gyűjtőkristályosodás egyes szakaszait mutató zónák jól megfigyelhetőkké váltak. A folyamat a krinoidea-vázelem pórusainak kitöltődésével kezdődik, majd továbbnövekedési koszorú képződésével folytatódik. Az egymással érintkező kristályegyedek közös kristályburokká egyesülnek (16.23 ábra), s a csúcsok számának csökkenésével végül is a c tengely irányában megnyúlt kristály jön létre. A rendelkezésre álló tér korlátozottsága miatt ez a folyamat azonban az esetek többségében nem teljesülhet ki, hanem valamilyen köztes állapotban „befagy” (16.16. tábla: 1,3).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave