Folyásleválás (separation of flow: Prandtl 1952) akkor keletkezik, ha egy akár newtoni, akár nemnewtoni fluidum megfelelő Reynolds-számú, lamináris vagy turbulens áramlása magas ellennyomású tartomány felé halad, vagy határainak alakjában (pl. a mederből kiálló kemény pad, a meder hirtelen kimélyülése vagy erős kanyarulata következtében) gyors változás következik be. Az akadályozott vagy szétterülő áramrész ui. hirtelen lelassul (3.40 ábra), nyomása pedig a Bernoulli-egyenlet értelmében (3.6 ábra) megnő. A kiterjedés helyén a folyásirányú nyomásgrádiens kétdimenziós áramlásokban dp/dx >0, a nyomásirányú sebességgrádiens pedig du/dx <0 lesz. A határréteg az áramvonalak konvergálásával jellemzett E leválási ponton elválik a meder felületétől és szabad nyíróréteg gyanánt lép be a fluidum főtömegébe. E szabad nyíróréteg az akadály átlépése után a divergáló áramvonalak jelezte K kapcsolódási ponton újra érinti a medret, és erodálja azt. A jelenség a medri akadály mögött (bizonyos esetekben előtte is) keletkező, különböző alakú és irányú örvények („leválási hólyagok”) képződésével párosul. Ez utóbbiakban a fluidum a hirtelen kiterjedés okozta ellentétes nyomásgrádiens miatt előbb lassan visszafelé áramlik, majd ismét a főáram irányába fordul (3.40 ábra). A fluidumtest így kettévált részeit hosszmetszetben a leválási, ill. kapcsolódási áramvonal határolja. Ennek E, ill. K pontjain a sebességgrádiens (du/dy) és a nyírófeszültség (τ0) értéke zéró. A gátolt és a szabad áramlás határát viszont nagy sebességgrádiensek jellemzik (3.41 ábra).