A tányérszerkezetek (dish structures) homokos rétegek belsejét a rétegzéssel párhuzamosan megosztó, fölfelé homorú, sötét színű, fölfelé homokosabbá váló, agyagos lemezek. Szélességük néhány cm és >50 cm között változik. A „tányérokat” vertikális irányú, masszív homok(kő)csíkok („oszlopok”: pillars) választják el egymástól. A „tányérok” görbültsége ugyanabban a rétegben a fedő felé növekszik, szélességük pedig csökken. Az egymás mellé sorakozó tányérszerkezetek a megszakadó, görbült párhuzamos (vagy nem-párhuzamos) lemezesség iskolapéldái. A turbiditeknek, a kontinentális lábazat szárazföld felőli részének, a deltafrontoknak s az alluviális hordalékkúpoknak a durva kőzetlisztes és homokos, egyenesen gradált üledékeiben gyakoriak. Olyan helyeken jelennek meg tehát, ahol gyors lerakódású szakaszok csökkent üledékképződésű szakaszokkal váltakoznak. A képződésükre vonatkozó többféle hipotézis közül (l. Reineck—Singh 1980) a Lowe—Lo Piccoloé (1974) tűnik legegyszerűbbnek. Eszerint e szerkezeteket a gyors lerakódás miatt folyósodásnak és fluidizációnak alávetett üledék megszilárdulás közbeni vízvesztése hozza létre. A homokréteg aljáról kiszoruló víz az egyes agyagos közbetelepülések alatt azok egy-egy gyöngeségi pontjáig horizontálisan mozog. E pontokon áttörve az „oszlopok”-on át szökik fölfelé, miközben az áttört agyaglemezek szélét fölhajlítja (Lowe1975; Leeder 1982).