A lejtőtörmelék képződésének első, anyagtermelési szakasza lényegileg megegyezik a helyben maradt törmelékével. De mivel többnyire meredek lejtőn alakul ki, azon valamilyen külső vagy belső erő hatására egyensúlyát vesztve, a gravitáció következtében lefelé mozog. A képződő törmelék mennyiségét a lejtő kőzetének töredezésre, alkotórészeinek mállásra való hajlamossága, és környezetének geomorfológiai helyzete szabályozza. Minél meredekebb a lejtő, annál durvább és szögletesebb a lejtőtörmelék is. Mivel pedig lejtőmenti vagy lejtőalji felhalmozódásának felületi szöge gyakran megközelíti, sőt felül is múlja anyagának elméleti rézsűszögét, a lejtőtörmelék már viszonylag csekély mechanikai behatásra is mozgásba jön. Az inszoláció, a jég- és szélnyomás többnyire még csak néhány kisebb törmelékdarab legördülését okozza; az eső- és olvadékvíz leöblítő hatása már nagyobb törmeléktömegeket érint, a hirtelen olvadás okozta hólavinák, a lejtőcsúszások és földrengések nyomán támadt kőomlások pedig hatalmas (néha több millió m3-es) tömegeket mozgatnak meg. Ezzel szemben az agyagos-homokos kőzetekben jelentkező, lassú lejtőcsúszások többnyire csak viszonylag kis mennyiségű durva törmeléket hoznak mozgásba (25.9. tábla: 1). A magashegységektől a dombvidékekig minden csapadékosabb területen észlelt nagy elterjedésük miatt az utóbbiak összhatása mégis jelentékenyebb.