A glaciális ruditok a gleccser vagy a belföldi jégtakaró által felszakított, vagy sziklaomlás révén a jég felszínére hullott, és szállítás közben tovább aprózódott, >2 mm-es kőzet- és ásványtöredékekből képződnek. Mivel a magashegységi és sarkkörnyéki nivális klíma termékei, képződésük során a vegyi mállás alárendelt. Ezért a glaciális rudit törmelékanyaga mindaddig üde marad, amíg szállítás közben melegebb vidékre nem kerül. E törmelék egy része szárazföldön, más része tavakban vagy tengerekben halmozódik fel. A jégárak által szárazföldön hátrahagyott törmelék (a till, kőzetté szilárdultan tillit) részint az oldal-, fenék- és végmorénasáncok, részint lavinák és törmelékfolyások üledéke, részint a posztglaciális felületi leöblítés által hátrahagyott, szabadon heverő, avagy másodlagos alapanyagba zárt maradványtörmelék és vándorkő. Mindezek folyóvizek által tovaszállított, fluvioglaciális anyaga végül is állóvizekbe kerülve, glaciolakusztris vagy glaciomarin üledékké válik. Az utóbbi jelentős része azonban közvetlenül a tengerbe torkolló gleccserek hordalékából vagy a jégtakaró borjadzó széleiről leszakadt, és messze sodródó jéghegyek közéfagyott kőzetdarabjainak kiolvadásából származik (I. kötet, 7.12. fejezet).