A glaciális, ill. lejtőtörmelékek, a törmelékkúpok és szárazföldi fanglomerátumok anyaga többnyire folyóvízi közvetítéssel kerül leülepedési helyére. Ezért a durva törmelékes üledékek jelentékeny része folyami eredetű. A folyó minden szakaszán, szakadatlanul szállít oldott és lebegtetett anyagot. A durva fenékhordalékot azonban az alsóbb folyószakaszokon csak az árvíz idején kialakult, nagy energiájú örvények képesek továbbmozdítani. Az örvények tengelye többé-kevésbé harántos a folyásirányra. A zátonyok homloka előtti örvények oly nagy sebességgel forognak, hogy nemcsak a pélitet és homokot kapják fel, hanem a mederfenéki kavicsokat is kettős mozgásra kényszerítik, egyrészt saját tengelyük, másrészt az örvény tengelye körül forgatván azokat. A kavicsok alakját ezek a golyósmalomhoz hasonló rendszerek formálják ki, részint az ellenkező irányban, részint az azonos irányban (de eltérő sebességgel) pörgő durva szemcsék ütközése, valamint a közéjük szorult homokszemcsék súroló hatása révén. Az eközben képződött finom törmeléket a víz azonnal magával sodorja. A kavics kopása elsősorban a folyóvíz sebességétől és a kavics anyagi minőségétől függ. A mészkő és a dolomit gyorsan, a vulkanitok, a metamorfitok és a kovás homokkövek közepes sebességgel, a mélységi kőzetek, főként pedig a kvarc és a tűzkő nehezen kerekednek le. A folyóvízben lebegő pélitszemcsék fékezik a kavicsok ütközését és súrlódását. Ha tehát nagyobb mennyiségben vannak jelen, a kavicsok felülete megmunkálódik ugyan, alakjuk azonban kevésbé kerekedik le.