A fizikai és kémiai mállásnak egyaránt ellenálló nehézásványok többnyire kvarcarenitekhez kötött, gyakran kitermelésre érdemes felhalmozódását torlatnak nevezzük. Ilyen, 3,5-nél nagyobb sűrűségű torlatásvány lehet az arany. platina, kolumbit, volframit, kassziterit, scheelit, monacit, magnetit, ilmenit, cirkon, korund, rutil, gránát, topáz és gyémánt. Az ezeket rejtő torlathomokok olyan tábla- vagy szalagszerű, kiékelődő kőzettesteket formálnak, amelyek szélessége 1–10 m, hosszúsága 10 m—10 km, vastagsága 1 m körüh nagyságrendű (20.26 ábra). Képződésük a leülepedéskor működő erők kiválogató hatásának eredménye. Létrejöhetnek a forró vagy hideg sivatagok meredek lejtőinek alján kialakult törmelékkúpok homoklavináiban jelentkező, fordított tangenciáhs osztályozódás (I. kötet, 4.14 ábra) következtében. Megjelenhetnek továbbá egyenes folyómedrekben a rendes tangenciáhs osztályozódás eredményeként, meanderek övzátonyos belső oldalán, eolikus dűnéken, eolikus síkságok kifúvás, tavak, tengerpartok és selfek kimosás után visszamaradt üledékeiben. A nehézásványok koncentrálódását mégis leginkább a lapos partokra kifutó és onnan visszatérő, tavi vagy tengeri vízhullámok sebességkülönbsége teszi lehetővé. A kifutó hullám lesüllyedő üledékéből a visszaáramló víz ui. a kisebb sűrűségű szemcséket még kissé nagyobb méretük esetén is magával ragadja, az egyenlő méretűek közül azonban a nagyobb sűrűségűek leülepednek. Gazdasági értékű torlatok viszont csak akkor keletkeznek, ha fluviáhs szállítás, árapály, hullámzás, áradás, vihar okozta visszaáramlás vagy partomlások révén elegendő mennyiségű hasznos nehézásvány kerül a parti vizekbe.