A 92-es rendszámú urán a legnagyobb atomsúlyú természetes elem. Nagy reakcióképessége révén könnyen vegyül és alkot komplexeket sok más fémes és nem-fémes elemmel, valamint anionokkal. Néhány közönséges ásvány — különösen az apatit — kristályrácsában a Ca-ot helyettesítheti. Földkéregbeli átlagát (klarkját) 3–4 g/t-ra becsülik. Az urán három izotópja közül világátlagának 99,28%-át a 238U, 0,71%-át a 235U, 0,006%-át pedig a 234U teszi ki. A földfelszín viszonyai között 4 és 6 vegyértékű alakban fordul elő. Ionos állapotát környezetének Eh viszonyai határozzák meg. Az oxidáló környezetben stabil U6+ oldható sókat képez, redukáló közegben viszont U4+ alakba kerül, és pl. uraninit (UO2) vagy coffinit (USiO4) formájában kicsapódik. Az U6+-vegyületek oldhatósága ezen ion komplex-alkotó képességéből következik. A nagy ionpotenciálú U6+-ból ui. savas közegben uranil-csoport (UO2)2+, lúgosabb közegben pedig uranát-csoport (UO4)2+ képződik. Ezek viszont a közönséges anionok (pl. a CO32−, HPO42−, SO42−) egész sorával stabihs komplexeket képeznek. Ez a viselkedés az uránt felszínközeli környezetekben rendkívül mozgékonnyá, megjelenési módját igen változatossá teszi [ezt az U-tartalmú ásványok (20.12 táblázat) nagy száma bizonyítja]. Ezenfelül még ősi teleptípusainak a földtörténet folyamán újakkal való fölcserélődését is megmagyarázza.