Az egyetlen kitermelésre érdemes magyarországi uránérctelepet a perm Kővágószőlősi Homokkő Formációja tartalmazza. Ennek magját szénült növényi maradványokban dús, erősen redukciós jellegű, szürke színű alluviális fácies alkotja. Erre — részben vele összefogazódva — erősen oxidált, vörösbarna színű fácies települ. A szürke és a vörös homokkő határán pedig zöldes színű, átmeneti redox-fácies alakult ki. Ez a fácieseloszlás az összlet mély betemetődését kísérő („hidrotermás”) p/t viszonyok között is fennmaradt. Az összleten átszivárgó oldatok a dia- és epigenezis folyamán ismételten áthalmozták, és végül is a zöld határfácies geokémiai gátján koncentrálták műrevaló érctestekké annak urántartalmát. Az érces testek Vincze (1986) modellkísérletekkel is alátámasztott vizsgálatai szerint határozott OFe és Eh-értékekkel, valamint jellemző V-, Se-, Cu- és U-társulásokkal jellemzett ásványokat tartalmaznak. Az urán megkötésében és redukciójában mindvégig a szénülő növényi anyagnak volt uralkodó szerepe. Az oxidált fedő- és fekükőzetek irányából szivárgó vizek urántartalmát azonban a növénymaradványokban dús szürke fáciesnek a szegélye szűrte ki. A szürke fácies belsejében csak e szegély telítődése után következhetett be urándúsulás. Az urán szingenetikus vagy korai diagenetikus felhalmozódása tehát viszonylag keskeny övre szorítkozott. Az uránt adszorbeáló hidrocsillám képződéséhez fűződő, redukciós epigenezis U4+-oxidos-coffinites-soddyites termékei mellett — réteg mentén és törésrendszerekhez kapcsolódva, lúgos pH-n — hematittal társult oxidált ércásványok (Ca-Na-uranátok, U6+-oxidok és -hidroxidok) is megjelennek. Ez utóbbiak redukciójában Vincze (1986) a ferrovas oxidációjának és a hőmérséklet emelkedésének tulajdonít vezető szerepet.