Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A cseppfolyósodás

A cseppfolyósodás (Casagrande 1936: likvefakció) a szemcsék támasztórendszerének saját pórusfluidumukban való felbomlása. Erre akkor kerül sor, ha a pórusfluidum nyomása valamilyen külső ok hatására hirtelen megnő, a szemcsék nyírófeszültsége pedig ennek következtében (akár nulláig) csökken. Pl. a vízzel átitatott, nagy pórustérfogatú homokhalmazok szemcséi saját pórusvizükben egy időre zaggyá diszpergálódnak (4.15 ábra), amely — ha ebben semmi nem akadályozza — már 3–10°-os lejtőn folyni kezd. A folyás azonban a rendkívüli pórusnyomást okozó hatás megszűnésével hamarosan megdermed. A nyugalomba került diszperzió szilárd szemcséi ui. esési sebességüknek megfelelő ütemben ismét leülepednek, és alulról fölfelé növekvő, de a korábbinál jóval tömörebb, ennélfogva kisebb térfogatú (vékonyabb), konszolidáltabb, s amellett egyenesen osztályozott halmazt építenek föl. Az eredeti halmaznak az újraülepedő szemcsék közül kiszoruló pórusvize pedig az új halmaz fölött helyezkedik el. Tixotróp iszapgéleknek ezt a cseppfolyósodást követő nyugalmi időszakban, vízborítás alatt is bekövetkező, és zsugorodási repedések vagy üregek képződését eredményező vízvesztéséi szinerézisnek nevezik. A likvefakció sem pórusfluidum beáramlását, sem az eredeti halmaz térfogatváltozásái nem igényli.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave