Az oxidos Mn-lamellitek korábban létrejött réteges rodokrolitok (28.7223. fejezetrész) helyben történt (trópusi-szubtrópusi?) mállása révén különösen ott képződnek, ahol a telep vagy a fedőrétegek piritjének oxidációjával keletkezett kénsav is elősegíti a CO32− ionok távozását s a telep Mn-tartalmának felszaporodását (Cseh-Németh 1958; 1966). Ez Úrkúton inkább a karbonátos Mn-telep peremén (28.13 ábra), Eplényben annak felső részében következett be, és több dekaméter vastagságú, oxidált telepet eredményezett. Ahol a karbonátoxidáció csak egyszerű helyettesítődést jelentett, ott az oxidos érc megőrizte a rodokrolitok eredeti, réteges szerkezetét, szemcsés vagy granoblasztos szövetét. Oldódása közben azonban a Mn elkülönülni törekedett az anyakőzet agyagásványaitól, és olyan, 32–45% Mn-t tartalmazó lemezekben koncentrálódott, amelyek 1–5%-os Mn-tartalmú agyaglemezekkel váltakoznak. A lemezesség tehát fokozódott. Mindazonáltal a Mn-karbonát telepet fokozatos átmenet köti össze a belőle kialakult, oxidos teleprésszel. Ennek közelében pedig a Mn-koncentráció réteges szerkezetű gumók, tömbök, sőt vesés-gömbös kiválások kialakulását eredményezte. Eközben az oxidált rétegek, gumók és kiválások Mn-tartalma a kiinduló kőzetének több mint kétszeresére emelkedett (28.16 ábra). Az oxidált teleprész egyes rétegeinek kémiai összetétele és nyomelemtársasága természetesen nagymértékben a karbonátos anyakőzet alkatától függ (28.6 táblázatban).