Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Oxidos összetételű édesvízi mangándúsulások

A kontinensek édesvízhálózatába került Mn-nak szárazulaton belüli kiválására elsősorban a hűvös-nedves és mérsékelt égöv podzolos talajú erdőkkel borított ama területei nyújtanak lehetőséget, ahol a hidrográfiai helyzet és egyéb tényezők következtében a vízelvezetés nem túlságosan élénk. Ilyen helyeken — pl. Európának és Észak-Amerikának a würmi eljegesedés idején jégtakaróval borított pajzsain — a források, folyók, tavak, mocsaras mélyedések („bog”-ok) fenekén, az eszkerekben és a talajban is igen gyakoriak a többnyire Fe-t is tartalmazó, sötétszürke-fekete színű Mn-oxid kiválások (konkréciók, gumók, bekérgezések). Ezek Mn/Fe aránya többnyire <0,2–0,8 közé esik, az Ontario-tóban azonban 0,09 és 2,38, a Michigan-tó Zöld-öblében (a Green Bayben) 0,009 és 4,76, a Pinnus Järvi tóban (SZU) pedig 0,47 és 2,84 között van.
A tófenéken heverő, változatos (gömb, korong, pénz, csészealj, burgonya, borsó vagy szőlőfürt) alakú, dudoros felületű konkréciók és gumók átmérője többnyire <1–10 mm. A New York állambeli Oneida-tóban azonban 60 cm-es gumót is találtak. A gumók alakját fémtartalmuknak felülről (a medence vízoszlopából) vagy alulról (a fekvő üledék pórusvizéből) való származása szabja meg. Alakjaik és méreteik hasonlósága növekedésük egyidejű megindulására, különbözőségük a fémionok és a kristályosodási magvak rendelkezésre álló mennyiségének helyi különbségeire utal. A lapos gumók képződését általában az alacsony vízállásnál bekövetkező talajvízbetörésekkel s a fémtartalomnak ehhez fűződő, fölfelé irányuló, korai diagenetikus mozgásával magyarázzák. A nagyobb méretek inkább a tavi, a kisebbek a folyóvízi Mn-gumókat jellemzik.
A néhány tized-mm-től 3–4 cm-ig terjedő vastagságú, tavak és vízfolyások fenekén egyaránt gyakori bekérgezések többnyire homokszemcsék, kavicsok, görgetegek felületét vonják be. A glaciolakusztris agyagok (I. kötet, 7.72. fejezet) felszínét gyakran 3–4 cm vastag, rétegszerű Mn-oxid kiválás borítja. A Mn-kicsapódásnak azonban csak egy része szinszedimentációs, vagyis közvetlenül a tóvíz ionos oldatából kiváló üledék. A Mn jelentős hányada a már lerakódott üledék pórusvizében diagenetikusan koncentrálódva csapódik ki azoknak az egyébként oxikus vizű tómedencéknek a fenekén, amelyek sok bomló szerves anyagot tartalmazó, oxigénhiányos üledékében az üledék/víz határ alatt 30–40 cm-re már reduktív viszonyok uralkodnak (28.18 és 28.19 ábra). Itt ui. a törmelékes szemcsékkel együtt leülepedett mangánoxid-részecskék Mn4+-tartalma — valószínűleg bakteriális közreműködéssel — Mn2+-ná redukálódik, és feloldódva a pórusvízben felszaporodik. Ez a Mn-dús pórusvíz a koncentráció-csökkenés irányába, tehát fölfelé vándorol, és a redox-, valamint pH-változások következtében feloxidálódott Mn-ját az üledék felszínén ejti ki.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave