Ilyenek az aktív — tehát divergáló vagy akkréciós, ill. konvergáló vagy komszummációs — lemezszegélyek, valamint transzform törések mentén jelennek meg. Közös jellemzőjük, hogy: (1) közvetlenül kapcsolódnak vulkáni jelenségekhez, (2) tér- és időbeli kapcsolatban állanak vasdús üledékekkel, (3) nagy a Mn-ásványokon adszorbeálódó nehézfém-tartalmuk, és (4) emellett oldalasan és függőleges irányban is szulfidos nehézfém-dúsulások kísérik őket. Különösen Cu-, Zn-, Co-, Ni- és Pb-tartalmuk jelentős. Két csoportjuk, a rift övi, ill. a szigetívekkel kapcsolatos Mn-dúsulások üledéktani jellemvonásai mégis a hozzájuk keveredő „rendes” üledékek mennyiségétől függenek. A szigetívek fémgazdag üledékeit ui. a terrigén törmelékek és szubaerális vulkanogén alkotórészek (vulkáni üveg, montmorillonit, klorit stb.) nagy részaránya jellemzi. A rift övek lényegesen kevesebb törmelékes alkotót tartalmazó üledékei viszont a vízmélységtől s a felszíni vízrétegek hőmérsékletétől és szerves produktivitásától függően vagy karbonátos, vagy — a karbonátkompenzáció szintje alatt — kovás jellegűek. Ahol a vízfelszín nagy szerves produktivitása nagy vízmélységgel párosul, ott — számos fémnek a szerves anyag körforgalmához való kapcsolódása miatt az esetleges vulkáni anyagszolgáltatás mellett is — jelentősen megnövekedhet az üledék nem-vulkáni fémjeinek a koncentrációja. A CCD alá süllyedő szervezetek vázrészeinek feloldódása és szerves anyagaik bomlása ui. mindazokat a fémeket (közöttük a Mn-t is) felszabadítja, amelyeket a szervezetek a felszíni tengervízből építettek be saját testükbe. Ez az „exogén” fémmennyiség tehát hozzáadódik az üledéknek a vulkáni, exhalációs és hidrotermális folyamatokból származó, „endogén” fémtartalmához. De még a nyilvánvalóan vulkanogén óceáni régiókban is mindig számottevő lehet a „tisztán üledékes” (tehát a tengervízből közvetlenül vagy biológiai közvetítéssel kiváló) fémek részaránya! Ezt az bizonyítja, hogy pl. a Kelet-Pacifikus Hátság fémgazdag üledékeinek 87Sr/86Sr aránya és ritkafém eloszlása megegyezik a tengervízével (Dymond et al. 1973).