Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Más hazai üledékes mn-előfordulások

Ezek közül valószínűleg az Upponyi hegység Csokvaomány, Nekézseny és Dédestapolcsány határába eső, szilur (?) időszaki Tapolcsányi Formációjának Fe-Mn-os lencséi a legidősebbek. E formáció túlnyomó részét homokkő, agyag- és kovapala váltakozása alkotja, de itt-ott zöld diabáz-(?)tufa betelepüléseket is tartalmaz. A max. 10–20 m vastagságú mangános lencsék Pantó—Molnár (1954) szerint 0,5–5 cm vastagságú, ritmikusan változó fémtartalmú rétegekből állanak. Fe-tartalmuk főleg hidroxidos, Mn-tartalmuk pedig, karbonátos és oxidos alakban, finom eloszlásban, elsősorban a kovás rétegekhez kötődik, vagy — jóval ritkábban — az agyagos rétegek szabálytalan eloszlású, Mn-dús csomóiban jelenik meg. A mangános rétegek a fémtartalom csökkenésével meddő kova-, ill. igen gyér Radiolária-tartalmú agyagpalába mennek át, 12,5–17,3% Fe és 6,6–12,5% Mn-tartalommal. Ezek a 19. sz.-ban bányászott, majd ismételten eredménytelenül megkutatott lencsék elsődleges Fe-Mn-karbonátos anyaga egy viszonylag mély tenger flisszerű üledékeihez látszik kapcsolódni.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave