Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Szakirodalmi hivatkozások

4.0. A jólformáltság fokozatairól l. Chomsky és Halle (1968), Greenberg és Jenkins (1964), Ohala (1986), Prince és Smolensky (1993), Scholes (1966). Az előforduló/nem előforduló – jólformált/nem jólformált megkülönböztetésről l. Vogt (1954). A fonológiai szótag szakirodalma rendkívül gazdag; l. pl. Clements és Keyser (1983), Hulst (1984b), Itô (1988), Kahn (1980), Selkirk (1982), Vértes (1978). A fonetikai szótagról l. pl. Allen (1973), Catford (1977), Laziczius (1944). A fonológiai szótag hierarchikus szerkezetéről l. Fudge (1969, 1987), Harris (1983), Kuriłowicz (1947), Levin (1988), Pike és Pike (1947), Selkirk (1982, 1984b), Treimann (1989), de vö. Kahn (1980), Clements és Keyser (1983). A szonoritási hierarchiáról és a Szonoritási Sorbarendezésről l. Basbøll (1977), Clements (1988a,b), Selkirk (1984b). A magyar fonotaktikai (rész)elemzését tartalmazza (esetenként e fejezettől radikálisan különböző szempontok szerint) Kassai (1981c), Kornai (1994), Lőrinczy (1979), Siptár (1979, 1980a,b). A használt számítógépes adatbázisról l. Kornai (1986).

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave