Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Példák a főszabály működésére

A főszabályt az alábbi példákkal szemléltetjük. A szemléletesség kedvéért a topikot és a kommentet szétválasztottuk, a ragozott igetövet aláhúztuk, az igevivőt nagybetűvel írtuk. Ne feledjük, hogy most csak fókusz nélküli mondatokat vizsgálunk. Először az 5.4.0-ban már tárgyalt mondatokból írunk fel négyet:
(32)
 
topik
komment
 
a.
A ˈvölgyben
ˈSZÉL süvöltött.
 
b.
A ˈvölgyben a ˈszél
ˈsüvöltött.
 
c.
*A ˈvölgyben
a ˈszél süvöltött.
 
d.
A ˈvölgyben
ˈsüvöltött a ˈszél.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave