Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A magyar beszédhangok állománya

A beszédhangok osztályozását és a rendszerek vizuális ábrázolását átfogó és kritikai módon elemzi Bodnár (1993). A hangállomány időszerű kérdéseit Bolla (1989b) érinti. A beszédhangok metaforikus megnevezéséhez és a metaforák fonetikai tartalmához l. Fónagy (1963) és T. Molnár (1993). A magyar hangrendszer történeti vonatkozásaira l. Vértes (1982a). A magyar beszédhangok artikulációs jellemzéséhez Bolla (1981), (1982:165–173), Buttler (1962), Fónagy-Fónagy (1969), Kassai (1971), Szende (1969), (1974a), (1974b), Subosits (1988:39–103) és Lotz (1966) szolgált alapul, az akusztikai szerkezet kérdéskörének áttekintése Tarnóczy (1941), (1974), Fónagy (1966b), Magdics (1965), Kassai (1973), Fónagy-Szende (1969), Vértes O. (1982b) és Olaszy (1989) alapján készült. A geminátakérdésről jó áttekintést, valamint konkrét mérési eredményeket nyújt Hegedűs (1956). Állásfoglalását megerősítik Fónagy–Fónagy (1969), valamint Földi (1989) vizsgálatai. A diftonguskérdéshez l. Kassai (1982) és (1984). A magán- és mássalhangzók időtartamviszonyaira vonatkozó vizsgálatokat Kassai (1979) foglalja össze és elemzi kritikailag és (1982b) viszi tovább. A percepciós vonatkozások taglalásában Wodarz-Magdics (1970), Gósy (1986), (1993) és Vicsi (1981) volt a kiindulás.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave