Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Degemináció

Láttuk tehát, hogy a mögöttes mássalhangzórendszerben hosszú mássalhangzók mint önálló fonológiai entitások felvétele indokolatlan. A felszínen viszont valamennyi mássalhangzó előfordul röviden (< egyedül) és hosszan (< párosan, geminátaként) egyaránt. A gemináták előfordulására azonban különféle megszorítások érvényesülnek. Szókezdő helyzetben például egyáltalán nem fordulnak elő. Ami bennünket ezúttal közelebbről érdekel: a magyar nyelv eddigi hangtani/fonológiai leírásai – a teljesen hagyományosak egy részétől a klasszikus strukturalistákon keresztül a generatívakig – megegyeznek abban a vélekedésben, hogy a gemináták nem fordulhatnak elő egy másik mássalhangzó szomszédságában sem. Azt állítják, vagy legalábbis sejtetik, hogy ez a megszorítás a fonológiai frázison belül mindenütt érvényes a közbeeső határoktól (morfémahatár, szóhatár) függetlenül. Eszerint késői posztlexikális szabállyal van dolgunk; kérdés, hogy e degeminációs szabálynak mi a pontos környezete, hogyan és mennyiben szorul pontosításra, illetve korlátozásra.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave