Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A terméketlen szóképzés vizsgálata

A termékeny szóképzés bemutatásakor minden esetben meg kellett mutatnunk, hogy a képzés valóban termékeny. A bizonyításhoz megvizsgáltuk, hogy neologizmusok és nonszensz szavak toldalékolhatók-e a szóban forgó képzővel, ami két dolgot foglalt magában. Egyrészt azt kellett megnéznünk, hogy a toldalékolásnak nincs-e morfológiai (vagy esetleg morfofonológiai) akadálya, másrészt el kellett döntenünk, hogy a derivátumok szemantikailag transzparensek, azaz könnyen értelmezhetők-e. Azt is meg kellett néznünk, hogy a szóban forgó képző a hatókörébe eső valamennyi szó esetén használható-e. A terméketlen szóképzés esetében hasonló módon kell eljárnunk, azaz azt kell megmutatnunk, hogy az adott képzésmód az alábbi tulajdonságokkal vagy tulajdonságok valamelyikével rendelkezik: (a) a szóképzés alapszavai zárt osztályt alkotnak, a képzővel új képzett szavak nem jöhetnek létre; (b) a képző nem járulhat a hatókörébe eső bármely elemhez, (c) a képzővel toldalékolt alakzatok szemantikailag nem transzparensek. Az (a)–(c) feltételeknek megfelelő terméketlen képzés esetén a képzett szó morfológiailag ugyan szételemezhető, de képzési szabály nem adható rá. Szabály megadása ugyanis azt jelentené, hogy az ilyen képzés termékeny: a bemeneti feltételeket teljesítő minden szó bázisa lehet a képzésnek. A terméketlen képzés azonban jelentheti azt is, hogy a képzés ugyan zárt osztály elemein működik, de a létrejött alakzatok szemantikailag transzparensek, és a képzés az adott osztály minden (vagy: néhány kivételtől eltekintve minden) elemére alkalmazható, ez az osztály azonban további elemekkel nem bővíthető. Ebben az esetben terméketlen, de szabályszerű képzésről beszélünk. Az ilyen képzésre következésképpen szabály is megfogalmazható. Ezért az ilyen képzések elemzése épp olyan feladat, mint a termékeny képzések vizsgálata. A terméketlen képzési szabály alóli kivételeket nevezhetjük szabálytalan képzéseknek. Ezeknél éppúgy, mint a termékeny képzések esetében, a morfológiai elemzés a szabály visszafelé történő alkalmazásával történhet. Az alábbiakban néhány terméketlen, de szabályos képzés elemzését mutatjuk be.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave