Mind az óramutató járásával ellentétes (CCW), mind az azzal megegyező (CW) irányban körbefutó AFl jellemzője, hogy elektropatológiai szubsztrátuma egyetlen, jobb pitvarban körben forgó macroreentrykör, amely áthalad a cavotricuspidalis isthmuson (CTI). A CTI-ben az elektromos impulzus tovaterjedése lassú: ez az egyik legfontosabb feltétele az SVT/AFl kialakulásának és fennmaradásának. Az isthmus anterolateralis irányból posteromedialis irányba húzódik, szélessége és mélysége igen változatos: szélessége néhány millimétertől akár 3 cm-ig terjedhet, mélysége pedig elérheti az 1 cm-t (13). Feltételezik, hogy a lassú ingerületvezetés egyik oka a pitvari szívizomrostok anizotrop elrendeződése. A CCW és CW MRT elkülönítésének arany standardja a jobb pitvarba helyezett Halo katéter. A 2. ábra egy CCW forgásirányú AFl-t szemléltet a Halo katéter segítségével. A CTI-n keresztülhúzott rádiófrekvenciás „égetési vonal” hatására kétirányú CTI-blokk jön létre, és az AFl megszűnik. Az AFl isthmusdependens voltának egyértelmű igazolása csak szív-elektrofiziológiai vizsgálattal lehetséges. A reentrykörben történő (a spontán tachycardiáénál nagyobb szaporaságú) mesterséges elektromos ingerlés megállítása után az első „szabad” tachycardia-ciklushossz azonos vagy közel azonos lesz (≤20 ms) a spontán tachycardia ciklushosszával. A 3. ábra az isthmusból végzett elektrostimulációt és az annak megszűnésével folytatódó AFl-entrainment jelenségét mutatja be. Az Fl beindíthatósága a két „klasszikus” (típusos és reverz típusos) AFl-forma esetében különbözik. Míg CCW AFl-ben az SC-szájadék gyors elektromos ingerlésével, addig CW AFl-ben a jobb pitvar inferolateralis részének „pace-elésével” indukálható könnyebben AFl. A kiválthatóság különbözőségének oka valószínűleg az isthmusrostok nem egyenletes anizotrópiájának különbsége, a reentry típusú tachycardia fellépésének előfeltételét képező unidirekcionális blokk eltérő jellege, lokalizációja.