A magzati életben az AFl/MRT frekvenciája akár 500–600/min lehet, amelyhez általában 250–300/min kamrai frekvencia társul. Az AV csomó ugyanis képtelen átvezetni ezt az enormis pitvari frekvenciát, ezért a kamrafrekvencia (a leggyakoribb) 2 : 1 arányú funkcionális AV blokk mellett is igen nagy (200–250/min). Az AFl az összes magzati tachycardia mintegy 10–30%-ának előidézője, s általában a harmadik trimeszterben kezdődik. A gesztációs kor előrehaladtával az AFl incidenciája növekszik. Gyakran társul kromoszóma-rendellenességhez vagy a szív intrauterin morfogenezise alatt kialakuló fejlődési rendellenességhez, mint amilyen például az Ebstein-anomália vagy a canalis atrioventricularis communis (1, 2, 26, 19, 31). Köztudott, hogy Ebstein-anomáliában gyakori(ak) a járulékos pitvar-kamrai (bypass) köteg(ek), amely(ek) magzati vagy neonatális PSVT-t (AVRT-t = AV reciprok tachycardiát) okozhat(nak) és a korai gyermekkorban is gyakran vezetnek ritmuszavarhoz. A fejlődési rendellenesség foetalis echokardiográfiával könnyen detektálható; M-mód, illetve Doppler-technikával, az artériás és vénás áramlás egyidejű vizsgálatával (például az arteria és a vena pulmonalis véráramlásának szimultán regisztrálásával) jól kimutathatók az aszinkrón pitvari és kamrai kontrakciók (4). Differenciáldiagnosztikai szempontból felvetődhet AF, amely azonban magzatban ritkábban fordul elő, mint az AFl (1, 2).