Általánosan elfogadott az a nézet, hogy a motiváltabb nyelvtanuló több időt és energiát fordít a tanulására, és ehhez többféle stratégiát használ nagyobb gyakorisággal. Kevés azonban az olyan tanulmány, mely közvetlenül vizsgálja a motivációt és a stratégiahasználatot. Oxford és Nyikos (1989) ötből négy kategóriában talált gyakoribb stratégiahasználatot a motiváltabb amerikai egyetemisták körében. Okada, Oxford és Abo (1996) 36 japán és ugyanennyi spanyol diák esetében talált erős összefüggést a kognitív, metakognitív és társas stratégiák használta és a motiváció között. Chang és Liu (2013) tajvani egyetemisták esetében is összefüggést mutatott ki a SILL által mért mind a hat stratégiacsoport és a motiváció között. A legerősebb összefüggést a metakognitív és a kognitív stratégiáknál tapasztalták. Csizér és Kormos (2012) a nyelvtanulási autonómia, az önszabályozó stratégiák és a motiváció kapcsolatát vizsgálta 206 budapesti középiskolás, 275 egyetemista és főiskolás és 189 felnőtt nyelvtanuló bevonásával. Szignifikáns összefüggést találtak a motivált tanulási viselkedés és az elkötelezettség, valamint az unalom leküzdése és az érzelmek szabályozása között mindhárom életkorban. A motivált tanulási viselkedés szintén korrelált a forráskereséssel és a modern számítógépes technológiák használatával. A szerzők, másokkal összhangban, felhívják a figyelmet arra, hogy ok-okozati összefüggések az ilyen kutatásokból nem levonhatók, azaz nem tudhatjuk, hogy a motiváció vált-e ki erősebb stratégiahasználatot, vagy a jó stratégiahasználtból is adódó jobb nyelvtudás teszi motiváltabbá a diákokat, ami aztán tovább erősíti a stratégiák használatát (Csizér & Kormos, 2012; Okada, Oxford & Abo, 1996; Takeuchi, Griffith & Coyle, 2007).