Nemzetközi viszonylatban az iskolai nyelvoktatást szabályozó törvények, rendeletek, javaslatok különbözően hangsúlyozzák a nyelvi stratégiák tanításban való alkalmazását és oktatását. Az Egyesült Államokban a National Standards for Foreign Language Instruction, a National Standards in Foreign Language Education Project (1996, 2006) és a Standards for Foreign Language Learning in the 21st Century (1999) határozzák meg a különböző iskolafokozatokon elérendő nyelvi tudásszintek tartalmi és formai kereteit. A standardok a nyelvtanulót helyezik a középpontba, aki képes autentikus körülmények között kommunikálni, ismeri és megérti a célnyelvi kultúrát, képes a célnyelven kapcsolatok kialakítására, képes betekinteni és összehasonlítást tenni a saját és a célnyelvi kultúra között, és képes élethosszig részt venni a soknyelvű kommunikációban. Ezeknek a készségeknek a kulcsszavaiból állt össze az 5C-ként ismert (The Five Cs: Communication, Cultures, Connections, Comparisons, Communities) célrendszer, ahol az öt fő terület egymásba fonódik, és kölcsönösen kiegészíti egymást. A standardok nem előírásokat fogalmaznak meg, inkább ajánlásokat és útmutatót adnak a 4., 8. és 12. évfolyamok végére elérendő kompetenciákról és nyelvi szintekről. A standardok a tanárok számára is javaslatokat fogalmaznak meg az 5C céljainak elérése érdekében. „A tanulási stratégiák a nyelvi programok integrált részei, melyek eszközökkel látják el a tanulókat az élethosszig tartó tanulás érdekében” (p. 34). Kifejtik továbbá, hogy a stratégiák tanításának célja az önálló tanulási képességek kialakítása és olyan önszabályozó tanulási folyamatok elősegítése, melyek a nyelvtanuláson kívül más tantárgyak kereteiben és az iskolán kívül is alkalmazhatóak.