Mint ahogy az első fejezetben rámutattunk, a stratégiák számos kategorizálása lehetséges. Attól függően, hogy a stratégia használatának a célját (nyelvtanulás vagy nyelvhasználat), a különböző készségek fejlesztésében betöltött szerepét (olvasás, írás, hallás, beszéd) vagy funkcióját (kognitív, affektív, szociokulturális) tekintjük, más-más felosztás lehetséges. Azt, hogy a stratégiatréningen mely stratégiák tanítása valósuljon meg, befolyásolja a tréning célja, a tanulók kora, nyelvi szintje, kulturális összetétele, a kurzus anyaga és számtalan egyéb más tényező (Cohen, 2005; Oxford, 1990; Oxford, 1994). A megtanítandó stratégiák kiválasztása a tanár és a tréningen részt vevő tanulók feladata, ebben a fejezetben csak javaslatokat teszünk a beválogatandó stratégiákra. Az idegen nyelvi órákon elsősorban a kommunikatív készségek fejlesztése a cél, ezért nyelvi készségek szerinti felosztásban tárgyaljuk őket. Az ún. receptív készségek fejlesztését segítik az olvasási és hallásértési stratégiák, a produktív készségeket célozzák az írás- és a beszédfejlesztő stratégiák. Számos stratégia azonban mind a négy készségen átível, ilyenek a szókincsfejlesztő, fordító vagy tesztelési stratégiák. A készségalapú stratégiagyűjteményt Cohen, Oxford és Chi (2002) által kifejlesztett „Language Strategy Use Survey”, Oxford „Strategy Inventory for Language Learning” (Oxford, 1990) és Cohen (1990) „Young Learners’ Language Strategy Use Survey” (Cohen & Oxford, 2002) gyűjteményei, valamint az NCLRC (2017) alapján állítottuk össze.