Az idegen nyelvi olvasáselméletek egyik fő kérdése, hogy az anyanyelven elsajátított és alkalmazott olvasási készségek, stratégiák átvihetők-e idegen nyelvre (Magyar & Habók, 2017). A kérdés megválaszolására több elmélet született, melyek a legutóbbi álláspontok szerint egyetértenek abban, hogy a transzfer lehetséges, de bizonyos idegen nyelvi szint alapvető feltétel (Droop & Verhoeven, 2003). Az alacsony nyelvi szinten állók az ún. bottom-up stratégiát használják, vagyis a szöveget szavanként lefordítják, és így rakják össze a szöveg értelmét. Magasabb nyelvi szinten használhatók az anyanyelven való szövegértésnél is alkalmazott, ún. top-down stratégiák, amelynél a szöveget „kívülről befelé” értelmezik. Az olvasás célja döntően meghatározza a választott stratégiát. Amennyiben az olvasónak csak bizonyos információkra van szüksége a szövegből, gyorsan átfutja, és csak a keresett információra koncentrál. Amennyiben szeretné magát minél jobban beleélni a történetbe, minél jobban elképzelni, amit olvas, akkor minden szót elolvas, és átéli a történetet, mentális képeket alkot, elgondolkozik az olvasottakon (Steklács, 2009). Az olvasási stratégiák kategorizálásának legelterjedtebb típusa az olvasási folyamat szerinti csoportosítás, mely alapján megkülönböztetünk olvasás előtti, közbeni és utáni stratégiákat.