A családi nevelésben megjelenő pedagógiai tevékenységre a hagyományok szerint s látszólag napjainkban is alig értelmezhető a „külső szabályozás” jelensége. Ilyen azonban a tankötelezettség érvényesítése, mely a családot az iskoláztatásra készteti, valamint számos, a családról, a gyermekekről rendelkező jogszabály. A hétköznapi gyakorlatban valóban nem életszerű ugyanakkor arra gondolni, hogy a család ezen jogi iránymutatások szerint kezeli a pedagógiai problémáit. Erősebb hatással van talán a családon belüli nevelésre a jogszabályok – általában az emberi méltóság védelmének alapelveire épülő – tiltó korlátrendszere, mely például a nevelés egyes módszereit (mint a bántalmazást, megalázást) szabályozza. A jogszabályokon kívül azonban számos más külső szabályozó erő hathat, és hat is, a család nevelési nézeteire és gyakorlatára. Egyes – hatásrendszerüket tekintve – népszerű nevelési szakkönyvek, nevelési divatok, mozgalmak egyszerűen mérlegelhető szempontokként, nézetrendszerekként lényegesen nagyobb hatást fejtenek ki. Egy adott környezetben sokszor akár a kényszer szintjén ható szociálpszichológiai jelenségnek is tekinthetők: egy-egy népszerűvé váló nézet, könyv, cikk a vélt vagy valós külső elvárás nyomásával nehezedhet a szülőkre.