A sharīca jelentéstartalma egészen más, mint az európai és angolszász nemzetek jogfogalmai, így az „iszlám jog” magyarosítás sem kielégítő, használatát legfeljebb az indokolhatja, hogy nincs ennél jobb szavunk rá. Nemcsak tartalmában és szabályozási tárgyköreiben különbözik a sharīca az európai kultúrkör jogfogalmától, hanem alapvetésében is. A sharīca eredeti jelentése: vízforráshoz vezető ösvény, majd e szó lassú jelentésváltozása után válik a kifejezés ösvény, út, követendő irányvonal, biztos út, s így Istenhez vezető út és szabályrendszer jelentésűvé. E vallási háttér ismeretében könnyen érthetővé válik, hogy a sharīca miért szabályozza az élet minden mozzanatát, sokkal szélesebb szabályozási kört alkotván, mint a modern szekuláris jogrendszerek. Imádság és rítus, az emberek egymás közti viszonya éppúgy tárgya, mint az öltözködés, az étkezés vagy éppen a személyes életvitel és a hit dolgai. A sharīca mint igaz ösvény, és nem mint technikai jogi normák összessége: ez a magyarázata annak, hogy miért a sharīca adja az iszlám lényegét és központi magvát. A sharīca ismerete, tanulmányozása és követése az Isten akaratának megismerése és követése is egyben. Mivel az „iszlám” jelentése az Isten akaratának való alávetés, e legfőbb vallási cél a sharīca útján valósulhat meg.