Forró Orsolya

A magyar hangtan alapjai


Szabályok vagy törvények?

Az általunk szabályoknak nevezett jelenségekre a hangtani hagyomány gyakran törvényekként –magánhangzótörvényekként vagy mássalhangzótörvényekként – utal. A törvény terminus azt az elavult szemléletet tükrözi, amely szerint a nyelvben a természeti törvényekhez hasonló erők működnek. Ez azonban több szempontból is problematikus. Egyrészt a természeti törvények alól nincs kivétel, míg a nyelvi szabályok alól igen – inkább az mondható tipikusnak, hogy a szabályok valamilyen korlátozással működnek, mint az, hogy mindenféle kivételtől, megszorítástól mentesen. Az oktatásban a kivételek és a megszorítások gyakran nem kapnak helyet – bonyolultságukra való hivatkozással –, azonban így meglehetősen téves képet kapunk a nyelvi működésről. Gondoljunk például arra, hogy a hiátustörtvénynek nevezett jelenség – egy [j] beszúrása két magánhangzó közé – mennyire nem „törvényszerűen” működik: a te[j]a szóban például csak opcionálisan alkalmazzuk, míg a nagyon hasonló Bea, bead szóban több nyelvváltozatban egyáltalán nem (ld. 6.4.). A szabályok egy nem elhanyagolható részének alkalmazása ráadásul opcionális, szabadon választható, fakultatív. A beszédsebességtől vagy a beszédünkre fordított figyelem mértékétől függően választhatunk például a [ʃs]úrás vagy a [sː]úrás, az e[cs]erű vagy az e[t͜sː]erű alakok között; mindkét jelenséget törvényként tartja számon a hangtani hagyomány. A választható szabályalkalmazás nyilvánvalóan nem kompatibilis a törvény fogalmával, mivel annak betartása sohasem opcionális.

A magyar hangtan alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 243 8

Ezt a jegyzetet elsősorban magyar BA és magyartanár szakos hallgatóknak szánjuk, bár számítunk gyakorló magyartanárok érdeklődésére is. A jegyzetben foglaltak alapját elsősorban a már általános iskolában is tanított magyar hangtani hagyomány képezi, azonban egyrészt jóval szélesebb anyagot ölel fel, másrészt sok tekintetben megkérdőjelezi ezt a hagyományt, mégpedig több okból és célból. Többet ad, hiszen a tanári munka alapjául szolgáló tankönyvekben szereplő tananyaghoz képest a tanárnak sokkal átfogóbb, alaposabb tudásra van szüksége ahhoz, hogy munkáját hatékonyan végezni tudja. És igyekszik felülírni a hagyományt, mivel az az utóbbi fél évszázadban megmerevedett, számos tekintetben teljesen idejétmúlttá vált nemcsak terminológiáját, de tartalmát, céljait, nyelvszemléletét illetően is.

A jegyzet remélhetőleg alkalmassá teszi a hallgatókat további hangtani tanulmányokra, azonban egyrészt az átlagos hallgatói igényeket követve, másrészt a magyar szakos képzés struktúráját szem előtt tartva megelégszünk a magyar nyelv legismertebb hangtani jelenségeinek bemutatásával, az elméleti háttér feltárását, valamint a jelenségek részletesebb, precízebb ismertetését pedig a (magyar szakos képzési struktúrából egyébként hiányzó) haladó hangtani kurzusokra bízzuk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/forro-a-magyar-hangtan-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave