É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A tükörszavak

A nyelvek közötti szókészleti kapcsolatok egyik sajátos formáját képviselik a tükörszavak. Ezek egy idegen szónak nem a hangalakját, hanem tartalmát és alaktani szerkezetét tükrözik az átvevő nyelv saját szavaival kifejezve. Az 1787 óta adatolható, mára már elavult, a franciából a németbe, majd onnan a magyarba átkerült (tehát német jövevényszó) parazoly helyett ma csak azt a napernyő összetételt használjuk (első adata A magyar nyelv nagyszótárának elektronikus korpuszában 1834-ből való), amelynek mintája a német Sonnenschirm (ném. Sonne ’nap’ + ném. Schirm ’ernyő’). Az ugyancsak a németből származó suszter (1608) jövevényszó magyar alakú „helyettesítője” azért lett a cipész (1767), mert a német szó a Schuh ’cipő’ főnév képzett alakja: ezt tükrözi a magyar cipő főnévnek a mára már elavult -ész képzővel létrehozott származéka. – Ilyen módon a tükörszavak sajátos átmenetet képeznek a jövevényszavak és a belső keletkezésű szavak között.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave