É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A változás fejlődés vagy romlás?

A nyelvi változások nem jelentenek sem fejlődést, sem romlást. A civilizációs fejlődéssel a nyelvek nem fejlődnek. Ismerünk 5000 éves nyelveket is: az óegyiptomit és a sumert. E nyelvek pontosan azt tudták, mint a tudományos és technikai haladás élén járó nemzetek által ma használt nyelvek: ugyanúgy le tudták írni koruk emberének külső és belső világát, e világok minden elemét, a térbeli, időbeli, módbeli viszonyokat, és e funkciókra ugyanolyan típusú elemeket használtak, mint a mai nyelvek. A nyelvi képesség, azaz a világ teljességének megnevezésére, a világ térbeli, időbeli viszonyainak, az ember realitáshoz való viszonyának kifejezésére való képesség az emberi faj genetikailag meghatározott sajátsága, mely már sok tízezer, sőt valószínűleg száz- vagy százötvenezer éve jellemzi a homo sapiens sapienst. Az emberi nyelvek, akár kőkorszaki körülmények között élő törzsek nyelvéről, akár a különféle anyanyelvű rabszolgákat dolgoztató ültetvények néhány évtized alatt kialakult kreol nyelvéről, akár a mai fejlett társadalmak nyelvéről van szó, ugyanezen nyelvi képesség hasonló komplexitású megnyilvánulásai. Téves az az elképzelés, hogy az ősmagyar, az ugor vagy az uráli alapnyelv bármilyen tekintetben fejletlenebb, egyszerűbb lett volna, mint a mai magyar nyelv.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave