Az 1958-as tanulmánya második részében azokat a kutatási eredményeket sorolta fel, amelyek bizonyították, hogy a csecsemő már kezdettől fogva rendelkezik olyan perceptuális, affektív és kognitív képességekkel, amelyek lehetővé teszik számára, hogy azokat a specifikus viselkedéseket és érzelmeket mutassa, amelyek az anyához fűződő kötődési kapcsolatát szervezik. Egyetértett azzal a pszichoanalitikus nézettel, miszerint a korai anya-gyermek kapcsolat fokozatos fejlődésen megy keresztül. Spitz megfigyeléseire hivatkozott a mosoly fejlődéséről. Spitz (idézi Bowlby, 1958) rámutatott, hogy körülbelül 3 hónapos korig a gyermek bárkire mosolyog. 6 hónapos kora körül kezd el differenciáltan mosolyogni a kitüntetett személyekre, és csak 9 hónapos kora körül kezd el úgy viselkedni, mint aki tudja, hogy az „anya olyan személy, aki kitüntetett emberi tulajdonságokkal bír” (Bowlby, 1958, 360.o.), és mint ilyen számára pótolhatatlan. A kapcsolati fejlődés eme korai szakaszának leírásában Piaget-nak az intencionalitás bontakozásáról szóló eredményeire is támaszkodott. Piaget szerint az adott fejlődési szakaszban rendelkezésre álló készségekkel szerzett tapasztalatok a fejlődés folyamatában fokozatosan integrálódnak. Bowlby meglátása az volt, hogy ez az integráció a kapcsolati fejlődés területén is hasonlóan zajlik, mint ahogy azt Piaget a szenzomotoros intelligencia fejlődésénél, valamint a tárgyállandóság kialakulásánál leírta.